Rögzítéstechnika – csavarok, dübelek, tiplik

A rögzítéstechnika fogalma, fajtái

A rögzítéstechnika különböző anyagok és elemek kapcsolatát jelenti oldható és nem oldható kötések formájában. Legnagyobb arányban mechanikus kapcsolatokról van szó, amelyek kötőelemek révén valósulnak meg.

A kötőelemek választéka óriási annak függvényében, hogy milyen anyagokat rögzítenek egymáshoz, és hogy az így létrejött kapcsolat milyen mértékű és jellegű erőknek kell, hogy ellenálljon. Egyes anyagokba (például fába) a csavarok közvetlenül behajthatók. Falazóelemes vagy beton szerkezetekhez dübeles-csavaros, horgonycsavaros, ragasztott tőcsavaros kötéseket alkalmaznak. Üreges szerkezetekhez speciális műanyag- vagy fémdübeleket alkalmaznak. Hőszigetelő lapok mechanikai rögzítése épülethatároló felületekre speciális tárcsás dübelekkel történik. Fém fémhez metrikus csavaros-anyás kötésekkel rögzíthető. Mechanikus rögzítésekhez számtalan segédszerkezetre vagy segédelemre lehet szükség.

Ácsszerkezetek, faszerkezetek esetében például szeglemezek, lemezből készült csavaros összekötő elemek, oszlop letámasztók, kapupántok és csavarok említhetők. Falakon burkolótégla, kéregpanel vagy lapburkolat száraztechnológiás szereléséhez sínes, vagy egyedi rögzítők használhatók. Rögzítősíneket betonszerkezeteknél és épületgépészeti installáció rögzítéseknél is alkalmaznak. Napjainkban már nagy választékban léteznek speciálisan napkollektorok és napelemek szerelésére kialakított elemek és szerkezetek is.

 

Dübelek, tiplik

A tapasztalt barkácsolók jól tudják, hogy a tipli és a dübel között valójában semmi különbség nincs. A két szó nagyjából ugyanazt jelenti. Nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen falazathoz, milyen rögzítési célra milyen típusú (és persze méretű) rögzítést választunk. Az a rengeteg fajta építőanyag, amivel dolgozunk, és amelyek között kemény és puha, porózus vagy üreges egyaránt előfordul, mind-mind más, és a maga módján speciális dübelek kifejlesztését tette szükségessé.

 

Dübelek betonhoz

Dübelezés szempontjából a beton szerkezeteket két fő csoportba soroljuk. Az egyik a nagy szilárdsággal rendelkező beton- vagy vasbeton falak, födémek (ezek adalékanyaga a kavics), amely szerkezetek nyomószilárdsága rendkívül nagy, minden rögzítőelem számára megfelelő alapot képez.
A másik csoport a jóval kisebb szilárdságú könnyűbetonok (itt az adalékanyag valamilyen szigetelő anyag, pl. perlit vagy polisztirol) és pórusbetonok (adalékanyaga a kvarchomok, ilyenek például az Ytong falazóelemek).

Ezekhez a szerkezetekhez a kisebb nyomószilárdság miatt nem ajánlott akármilyen dübelt alkalmazni a rögzítéshez, hanem minden esetben figyeljünk, hogy olyat válasszunk, amelyet a gyártó erre a célra is ajánl. A könnyűbetonból készült üreges falazóanyagok esetében, rendkívül gondosan kell eljárni a rögzítés kiválasztásakor, ezekben az esetekben hosszú feszítőzónájú dübeleket kell alkalmazni.

 

Dübelek téglafalhoz

A minden oldalról zárt, üreg nélküli, nagy szilárdságú tömör téglából készült falak az úgynevezett rögzítőpatron kivételével gyakorlatilag minden dübeles rögzítésre kiválóan alkalmasak.

Ha a fal viszont olyan téglából készült, amely vízszintes, vagy függőleges irányú lyukakat tartalmaz (modern blokktéglák), akkor olyan rögzítést célszerű használni, amelyek az üregeket kitöltik, vagy áthidalják. Ilyenek az úgynevezett felhúzódó dübelek.

 

Dübelek gipszkartonhoz, farostlemezhez

Az ilyen vékonyfalú táblaanyagok általában csekély szilárdsággal rendelkeznek. Ezeket vagy közvetlenül a szilárd falazatra vagy tartószerkezetre (profilra) szerelik. Itt mindenképpen olyan speciális dübeleket kell választani, amelyek a táblák hátoldalán azonnal terpesztenek.