Ajtók felújítása festéssel
Bár újabban egyre divatosabbak a natúr fa színű ajtók, a régi mázolt felületűek még mindig lehetnek szépek és ápoltak. Ám ehhez az kell, hogy a felületük kellően sima legyen, és ne látszódjon rajtuk leverődés vagy festék felválás. Sajnos a festett ajtóknál problémát okoznak a helyiségekben uralkodó eltérő pára és hőviszonyok, no meg a használatukból adódó elszíneződések, hibák. Ilyenkor szükséges az ajtók és kereteik újra mázolása.
Nem könnyű munka
Az eredmény azonban nagyon látványos, ha hozzáértéssel végzik el. Először is azt kell megvizsgálni, hogy érdemes-e az ajtókat házilag festve felújítani. Bármilyen az alapanyaga, biztosan vannak olyan festékek, amelyekkel még a műanyag fóliás, vagy acéllemez borítású ajtófelületek is bevonhatók, ám az eredmény biztosan nem lesz minőségi. Alapvetően az ajtók alapanyaga alapján lehet eldönteni, hogy a festést érdemes-e szakemberre bízni. A legolcsóbb, lucfenyőből készült ajtók előnye például, hogy házilag is könnyen átfesthetők – megfelelő felületi előkészítést követően. A borovi fenyőből készült ajtókkal azonban nem érdemes otthon próbálkozni, mert a gyári festés mindig szebb és tartósabb, mint a lucfenyőből készülteké. Az ilyen ajtók felületi felújítását érdemes e munkákra szakosodott vállalkozókra bízni. A fóliázott ajtókat nem kell festeni, inkább a fóliázásukat kell kicserélni, ha komolyabb felületi sérülések miatt már nagyon csúnyák.
A régi, fazonos kialakítású faajtók felújítása már kétesélyes. A tagolt felületek ugyanis nagyon megnehezítik az előkészítő munkák minőségi elvégzését. Különösen, ha az ajtó már többször és testesen mázolt.
Sokan szeretnék a natúrfa „divatját” követni, ám egy régi, megállapodott faajtón soha nem lehet tudni, hogy a festékréteg milyen erezetrajzú fát takar. Ehhez a régi festékrétegeket teljesen el kell távolítani. Az pedig, hogy milyen lesz az ajtó faanyagának összképe a letisztítása után, csak a felületek többszöri, egyre finomabb átcsiszolása után derül ki.
Az ajtót a festékrétegek eltávolításához és mázoláshoz is vízszintesbe kell fektetni, szükség esetén – pl. helyhiány miatt – azonban ferdén a falhoz támasztva is elvégezhető a munka. A festéklemaró szert viszonylag kis felületre testesen felterítve kell megvárni a réteg felhólyagosodását, de hőlégfúvóval is fellazítható a festékréteg. Ezt azonnal – spatulyával, kaparóvassal – el is kell távolítani. Vastagabb rétegeknél ezt többször is meg kell ismételni, hogy a színfáig eltávolítható legyen a festék.
A marószer vizes semlegesítése, vagy oldószeres lemosása után, a felület kiszáradása, majd az egyre finomabb csiszolást követően lehet eldönteni, hogy új zománcfesték kerül-e a felületre, vagy lazúrfestékkel vonjuk be a nyers fát. Ám a régi ajtók alkotó darabjai különféle erezetűek, és ezeket a különbségeket még sötétebb lazúrozással, vagy vastag lazúrral kezelve sem lehet kiegyenlíteni. Némely lazúr fajták lakkozást is igényelnek, ilyen esetekben azonos márkájú festékrendszereket kell alkalmazni.
A beltéri ajtókat azonban nem csak egyszínűre lehet lefesteni. Ha az ajtólap két oldalát a szoba összképéhez illesztve eltérő színárnyalatúra mázoljuk, ezzel máris a megszokottnál érdekesebb hatást érhetünk el. A kazettás ajtóknál pl. ezeket a felületeket árnyalati eltérésűre mázolva hangsúlyozottabbá tehető az ajtó mívesebb kialakítása. A színek választásnál érdemes a harmóniára törekedni. Az erős és sötét színekkel ugyanis nem biztos, hogy sikerül a kívánt hatást elérni, mert a túl nagy kontraszt előnytelen is lehet.
A mázolás felújításához alapos és hosszadalmas előkészítési feladatokat kell végezni. A régi festék eltávolítása, alapos és többszöri lecsiszolása után szükséges még a felületek gondos portalanítása. A kisebb mélyedéseket folyékony fával, vagy tapasszal kell kitölteni. Ezután a nyers fa felületeket félolajjal vagy más felületkezelővel kell bekenni, a be nem szívódott anyagot pedig vissza kell törölni. Egy finom átcsiszolás után már lehet alapozni az ajtó felületét.
Ezt a leggyorsabban oldószerálló velúr lakkozó hengerrel lehet elvégezni, amivel egyenletes alapbevonat alakítható ki. A művelet finomszőrű ecsettel is elvégezhető, ám főként a keskenyebb felületek átvonásához, pl. keretszegélyek, ajtók éleinél érdemes használni ilyet.
Alapozáshoz bármilyen alapozófesték megfelel, lehetőleg azonos gyártmányú fedőzománcot használjunk, mégpedig két rétegben, finom közbenső csiszolást végezve. Érdemes vizes bázisú festékeket használni, amelyeknek ugyan kissé hosszabb a száradási idejük, ám nem kell hozzájuk oldószer. Ezek között vannak színes alapozók is, amivel megelőzhető a fedőfesték foltosodása. Mindig a használati utasításnak megfelelően szabad csak hígítani, különben a fedés nem lesz megfelelő. A rétegek száradása között hagyjunk 24 órányi száradási időt.
Különleges színezéskor minden szín előtt használjunk szalagos körülhatárolást. A fedőfestékekkel az aljazott oldallal kezdjük a munkát, így megelőzhetők az esetleges festék lecsurgások. A másik oldalfelület mázolásánál így már csak az oldalsó élek átvonására kell figyelmet fordítani. Ha a régi ajtózárat nem cseréljük le, a zárcsapdát és a zárnyelvet mindig tisztítsuk meg a rákenődött festéktől. A készre mázolt ajtóra viszont érdemes új kilincskészletet szerelni, amivel teljesen újszerűvé változtatható az egész ajtó.
Forrás: ezermester.hu
