Kinek a felelőssége a hóeltakarítás?

Kinek a felelőssége a hóeltakarítás?
A fehér havas táj gyönyörű, ha bentről, a meleg szobából nézzük, de kint valakinek el is kell lapátolnia a havat. Kinek a felelőssége, hogy az utak és a járdák csúszásmentesek legyenek?

Hiába szép a fehér táj, a városban rendkívül idegesítő, ha olyan helyen járunk (csúszkálunk, botorkálunk), ahol el lehetne takarítani a havat, fel lehetne szórni a járdát, de nem teszik. Ha komolyabb esés történik, felmerül, hogy kinek a felelőssége a dolog, vagyis kinek kell eltakarítania a jeget és a havat? Ha közterületen csúszunk el, az nem csupán pech, de valakinek a mulasztása is.

A lefagyott autóutakat, közterületeket az illetékes szervek felelőssége csúszásmentesíteni, a családi és társasházak előtti járda biztonságosságáról azonban a lakóknak, tulajdonosoknak kötelességük gondoskodni. De személy szerint ki a hibás egy soklakásos társasház esetében? A felelősséget baleset esetén a tulajdonosok viselik, ha nincs szerződésük arról, hogy kinek, mikor és hogyan kell tisztítani a ház környezetét. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy ez a közös képviselő dolga. A társasházi törvény szerint azonban ez egyáltalán nem tartozik az ő kötelességei közé. Külön szerződésben kell vele ezt rögzíteni, és ilyenkor általában egy alvállalkozónak adják ki a feladatot. Lényeges azonban, hogy az alvállalkozói szerződés a törvényi előírásoknak megfeleljen, különben a felelősséget átháríthatják a lakókra.

Akár öt év börtön is lehet a vége

Ha valaki egy ház vagy társasház előtt elesik és megsérül, akkor kártérítést igényelhet, sőt a lakók gondatlanságból elkövetett bűncselekménnyel – például testi sértéssel – is vádolhatók. A kár lehet vagyoni (például egy laptop összetörése a táskában) vagy nem vagyoni (a sérült kiesett munkaideje) is. A Btk. kimondja, hogy gondatlanságból követi el a bűncselekményt az az ember, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Szerencsétlen esetben ezért akár egy évig terjedő szabadságvesztést is lehet kapni. Maradandó sérülés esetén ez az idő három, halálesetben pedig akár öt évre is súlyosbodhat, ezért nem javallott vállalni a rizikót. De mi van akkor, ha mi mindent megtettünk, mégis bekövetkezik a baj? Ha mi valóban elvégeztük a csúszásmentesítést, de mondjuk a folyamatos havazás miatt két takarítás között valaki elesik a házunk előtt, egy előre megkötött felelősségbiztosítással gondoskodhatunk arról, hogy ennek költségeit ne nekünk kelljen fizetni.

Egy 2010-ben hozott rendelet következtében sót az úttesten kívül nem szabad használni, mert akár ötvenezer forintos büntetést is kaphat, aki mégis ezt teszi. A helyettesítő anyagok (homok, sóder, faforgács vagy hamu) is könnyen beszerezhetők, de mivel általában jóval drágábbak a sónál, sokan morgolódtak azon, hogy a törvény ismét a pénztárcájukat sújtja. Ez esetben azonban inkább arról van szó, hogy a só jelentős környezeti károkat okozott. A budapesti fák jó része sérült és betegedett meg a sózás miatt, ami ezen felül korróziót is okoz, és szennyezi a felszín alatti ivóvízkészleteket. És akkor a cipőnk tönkretételéről még nem is beszéltünk…

Nehezebb esetek

Kinek a felelőssége a hóeltakarítás?

A fentiek alapján úgy tűnhet, a felelősség megállapítása nem nagy truváj, azonban vannak esetek, amikor nehezen állapítható meg, kihez tartozik egy adott út- vagy járdaszakasz. Egy fórumban leltünk rá például arra a panaszkodóra, akinek a háza előtt egy buszmegálló található. A logika ilyenkor azt diktálná, hogy a buszmegállót érintő szakaszért a busztársaság legyen a felelős, de esetünkben például az derült ki, hogy továbbra is a járda melletti telek tulajdonosát illeti meg a dicsőség, azzal a kitétellel, hogy a busztársaság biztosítja neki az ehhez szükséges eszközöket és anyagokat. Még nagyobb zavart okozott rendszerünkben annak megállapítása, hogy a csúszós utak esetén kihez forduljunk. Általában az önkormányzat vagy az önkormányzat által megbízott céghez tartoznak a bicikliutak, a közlépcsők és közjárdák, az aluljárók és az azokból kivezető lépcsők/rámpák, valamint a köz- és egészségügyi intézmények gyalogos átkelőhelyei. Az országos közutak tulajdonosa az állam. A helyi közutak tulajdonosai az önkormányzatok (Budapesten ez a Fővárosi Közterület Fenntartó Rt., vagyis az FKF), de vigyázat, a városon belüli nagyobb főutak gyakran nem a helyi önkormányzathoz, hanem a Közútkezelőhöz (Állami Közúti Műszaki és Információs Közhasznú Társaság) tartoznak, mert azok az országos úthálózat részét képezik. Az autópályákért és az autóutakért is más (Állami Autópálya kezelő Zrt.) felel, továbbá – a helyzetet bonyolítandó – vannak megyei állami közútkezelő közhasznú szervezetek is. Nem egyszerűsíti a helyzetet, hogy a tulajdonos a kezeléssel megbízhat más vállalkozásokat, és ilyen esetekben a felelősség őket terheli. Aki a téma részletesebb kifejtésére kíváncsi, az alábbi linken megkapja a bővebb magyarázatot.

Forrás: nlcafe