Lakáshasználatból eredő hibák, nedvességtartalom és hőmérséklet
A lakás használatához kapcsolódó energetikai kérdések
Sajnos, a probléma meglehetősen bonyolult, a lakás, a ház használatából eredő energiapazarlás tára kifogyhatatlan.
A használatból eredő hibák
E részben a kondenzációval és az ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. A kondenzációt jelentősen befolyásolja, hogy hogyan fűtünk, szellőztetünk, és hogyan szigeteljük az épületek külső határoló szerkezeteit. Korábban, de még a közelmúltban sem volt a hőszigetelésnek a külső határoló szerkezetek épületszerkezeti tervezésénél döntő szerepe. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a fűtési költség a háztartási kiadásokban nem jelentett jelentős összeget. Mára megváltoztak az emberek igényei is, mindenki magasabb komfortszintet vár el, mindenki szereti, ha a teljes lakás fűtött, de természetesen mindezt – az emelkedő energiaárak mellett is-minimális költséggel szeretnék elérni. Az épületszerkezetek hőtechnikai viselkedésének vizsgálatánál alapvető szempont a kondenzációs tényezők tisztázása.
A levegő mindig tartalmaz valamilyen mennyiségű vízgőzt. Ez ritkán látható és általában nem is érzékeljük. A meleg levegő több vízgőzt tud magában tartani, mint a hideg, és ha a meleg levegő hidegebb levegővel vagy hideg felülettel érintkezik, a meleg levegő lehűl. Ha eredeti állapotában nagy volt a nedvességtartalma – mivel a lehűlése a hőmérsékletét olyan szintre csökkenti, ahol már nem tudja magában tartani az összes vízgőzt -, a vízgőz egy része kondenzáció útján kiválik belőle, és sok apró vízcsepp formájában, vagy a levegőben oszlik el – ködöt képezve – vagy a hideg felületeken páralecsapódásként jelentkezik.
Ezt példázza, hogy belső térben, szimpla ablaküvegen, de még hagyományos hőszigetelő üvegezésen is gyakran nedvesség jelenik meg. Mivel e szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének értéke viszonylag nagy, belső felületük hőmérséklete jelentősen csökken, ezáltal az üveghez közel lévő légréteg is lehűl, és a levegő nedvességtartalmának egy része az üvegen kicsapódik (kondenzálódik).
Az épületbe bejutó levegő nedvességtartalma és hőmérséklete
A külső levegő télen rendszerint annyira hideg, hogy a bejutó levegő nedvességtartalma szinte elhanyagolhatóan csekély, még viszonylag nagy relatív nedvességtartalom mellett is csak nagyon kis mennyiségű vízgőzt tartalmaz. Hideg időben ezt a tényezőt figyelmen kívül is hagyhatjuk. Nyáron azonban, amikor a hőmérséklet hirtelen a hűvösről meleg párásra változik, van egy rövid időszak, amikor a lehűlt szerkezetek felületein kondenzáció léphet fel, egészen addig, amíg azok is fel nem melegszenek. Ilyen a hajnali harmatképződés is.
Ezt a jelenséget meleg időszaki kondenzációnak nevezzük, és rendszerint csak nagy hőkapacitású szerkezeteknél jelentkezik, amelyek felmelegedése lassú. A jelenség általában rövid ideig tart, és nem okoz tartós károsodást az épületszerkezetben és annak felületén, gondolni kell azonban rá, mert a télen átnedvesedett falazatok nyári száradási folyamatát befolyásolhatja. Ikres jellegű, kétlakásos családi ház, melynél a külső falak hővesztesége 1/4-del csökken az egymáshoz kapcsolt lakásoknál.
Az épület belsejében lévő levegő nedvességtartalma és hőmérséklete
A külső levegő nedvességtartalma – mint láttuk – csupán kis hatással van a belső téri kondenzációs veszélyre, sokkal jelentősebb tényező azonban a belső nedvességtartalom. Egy átlagos lakás belső légterébe – a lakók tevékenységéből adódóan – jelentős mennyiségű vízgőz kerül. Egy lakás 4 lakója fél nap alatt, kizárólag a légzésével közel 2,5 kg vízgőzt bocsát ki a belső levegőbe. Egy átlagos, ülő munkával elfoglalt ember 24 óra alatt több, mint 1 liter vízgőzt lehel ki, intenzívebb tevékenység esetén ez a mennyiség négyszerese is lehet. Egy átlagos család élete – maga a légzés, főzés, mosás, ruhaszárítás stb. – naponta 12 liter vízgőzt „termel”. Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy a füstgázelvezetés nélküli fűtőberendezések, amelyek égés útján termelnek hőt – pl. gáztűzhelyek, gázmelegítők – különösen bőségesen hoznak létre vízgőzt, minden m3 földgáz elégetése 1,5 kg vízgőzt termel.
Fontos szempont az épület fűtöttsége is, mivel a meleg levegő több nedvességet tud magában tartani, mint a hideg. Meleg épületben a vízzel telített levegő szellőztetéssel eltávolítható. A helyesen kialakított, folyamatosan üzemelő fűtés felmelegíti és melegen tartja a belső felületeket. Sok lakóépület fűtése azonban részleges és időszakos jellegű, a lakóházaknak azon részei, amelyek nincsenek fűtve, vagy nem kielégítően fűtöttek, fokozottan veszélyesek a kondenzáció szempontjából.
A gyors működésű fűtési rendszerek – pl. a meleg levegő befúvása – a lakók számára gyorsan előállítják a kellemes komfortérzetnek megfelelő hőmérsékletet, de nem elég hatásosak abban, hogy a felületeket a megfelelő hőmérsékletre emeljék. Ez különösen akkor igaz, ha a szerkezet nagy hőtároló kapacitású, mert ebben az esetben a kondenzáció szinte elkerülhetetlen, és a páravíz, amit a fal már nem tud felszívni, szabályos patakokban folyik a falról.
A szellőzés mértéke
Hazánk éghajlatán a külső levegő általában kisebb nedvességtartalmú, mint a belső. Elméletileg ez lehetővé teszi, hogy megfelelő szellőztetéssel teljesen elkerüljük a kondenzációt. Néhány évvel ezelőtt az ablakok és az ajtók hézagai sokkal kevésbé záródtak, mint a maiak, és kevés olyan ház volt, amelynek legalább 2 kéménye ne lett volna. Akár tetszett a lakóknak, akár nem, ezekben az épületekben olyan mértékű természetes szellőzés jött létre, amelynek szintje elérte az óránként kb. négyszeres légcserét.
Manapság már ritka, hogy egy lakásban óránként egyszeres a légcsere. Itt ellentmondás látszik: egyrészt az energiaárak mára felülmúlják az egyéb megélhetési költségeket, másrészt kényelmi igényeink folyamatosan emelkednek. Mindenki tudja, hogy nagyobb szellőzés mellett több hő kell ahhoz, hogy a szellőzéssel elveszett hőt pótoljuk, emiatt a legtöbb háztartásban gondosan tömítik a nyílászárókat. Teszik ezt abban a hitben, hogy nemcsak pénzükkel takarékoskodnak, hanem az energiatakarékosság szempontjait is figyelembe véve, helyesen cselekszenek.
Huzatmentessé teszik az ablakokat és az ajtókat, elzárják a használaton kívüli kéménykürtőket vagy lezárják a ventilátorokat. Ha mindez szegényes fűtéssel párosul, kialakulnak a kondenzáció, a szerkezetek leromlásának klasszikus feltételei. Nem hagyható figyelmen kívül az a másik elv sem, amely szerint a szellőzés csak akkor hatásos, ha a belső légtér minden részében kielégítő. Ha az általános szellőzés mértéke megfelelő is, helyi kondenzáció még felléphet az olyan helyeken, ahol ún. holtterek alakulnak ki. Ha a felületi kondenzáció veszélye fennáll, ezt elsősorban a penészfoltok árulják el. Ám a helyiségben nem csupán a szellőzés, hanem a fűtés is forgatja a levegőt, ily módon fűtve-szárítva a felületeket.
A helyiségek felületeinek hőmérséklete
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a megfelelő mértékű és egyenletes hőszigetelés minimálisra csökkentheti a kondenzáció veszélyét, mivel a belső felületi hőmérsékletet a kellő szinten tartja. Mégsem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy nem létezik olyan vastagságú hőszigetelés, ami egy fűtetlen helyiséget melegen tartania. A hőszigetelés helyének és mértékének mindig összhangban kell lennie a fűtési rendszerrel – feltéve, hogy azt hatásosan szeretnénk működtetni.
A fal pórusossága és hőmérséklete
Mivel a hő-a falszerkezeten keresztülhaladva – különböző ellenállásokkal találkozik, a falban létrejövő hőmérsékletesés képe nagyban függ attól, hogy hol helyezzük el a hőszigetelést. A szerkezeteket képező építőanyagok és burkolatok általában pórusosak, a vízgőzt többé-kevésbé jól átengedik, a nedvesség keresztülhatol a falakon, mert a belső levegő nedvességtartalma és magasabb hőmérséklete nyomáskülönbséget hoz létre a belső és külső oldal között.
A szerkezetekbe bejutó nedvesség mennyisége attól függ, hogy milyen ellenállást tanúsít a falazat a folyamattal szemben, ez pedig a szerkezet anyagainak ellenálló képességétől függ. Ha a belső oldalon a vízgőznek teljesen ellenálló gátat tudnánk elhelyezni, akkor elvileg megakadályozható lenne, hogy a vízgőz a szerkezetbe behatoljon. Ekkor csak a felületi kondenzáció jelentene problémát, és ha a felületi hőmérsékletet megfelelő szinten tartanánk, a kondenzáció veszélyét teljesen kizárnánk. Ilyen szerkezetképzési törekvések vannak, ám a gyakorlatban tökéletesen megvalósítani szinte lehetetlen.
Itt említünk meg a kondenzációs problémák közül két fontos javaslatot:
- A belső oldalon – akár utólagosan – elhelyezett hőszigetelés – mivel a szerkezetben kialakuló hőmérséklet-eloszlást döntően befolyásolja (és megváltoztatja), és a belső oldali tökéletes párazárás szinte lehetetlen – nagyban növeli a kondenzáció veszélyét. Ilyen megoldást csak elkerülhetetlen esetben és akkor is csak pozitív eredményű előzetes számítások és folyamatos ellenőrzés mellett alkalmazzunk.
- A falak légzését gátló festékeket és tapétákat csak akkor szabad a belső vakolatra felhordani, ha a nedvesség döntő része már távozott a szerkezetből. Azt szokták ajánlani, hogy új épületekben az első két évben ne tapétázzanak, és ne alkalmazzanak párazáró festékeket, csak olyan bevonatot, ami a szerkezetek száradását lehetővé teszi. A mai világban ezt a követelményt nehéz teljesíteni, mert szinte mindenki azonnal be szeretne költözni vagy be kell költöznie az új, teljesen elkészült lakásába.
A kondenzációs problémák elsősorban a lakóépületekkel kapcsolatban jelentkeznek. Természetesen más épületeknél is vannak ilyen jelenségek, de ezek általában valamilyen különlegesen nagy nedvességet okozó tevékenységhez kapcsolódnak, és legtöbbször ezt figyelembe veszik a tervezésnél. A lakóépületeknél kialakuló kondenzáció és a hatására keletkezett esetleges penészedés esetén a tervezők és kivitelezők gyakran mentegetik magukat, mondván, hogy a nem rendeltetésszerű használat volt a probléma okozója, és nem a tervek vagy a kivitelezés minősége.
Amit mindenképpen figyelembe kell venni: az épület van az emberekért, és nem fordítva. Miután az embereknek az utóbbi néhány évtizedben jelentősen megváltoztak az életviteli és lakáshasználati szokásai, meg kell találni azokat az eljárásokat az épülettervezésben és kivitelezésben, amelyek ezekhez alkalmazkodnak, illetve nem szabad az ezekre fordítandó költségeken takarékoskodni.
Forrás: Kreativlakas.com
