Fakivágás, faaprítás, ma már szinte elképzelhetetlen láncfűrész nélkül. Persze amilyen hasznos szerszám, olyan veszélyes is lehet, de ha elővigyázatosan használjuk, lényegesen könnyebbé válik vele a munka.
Láncfűrész típusok
A kereskedelemben a láncfűrészek két nagy csoportja kapható. Az elsőbe az elektromos fűrészek tartoznak, ahol a hajtáshoz szükséges nyomatékot és teljesítményt a hálózatról működő univerzális motor biztosítja. A másik nagy csoportba a négyütemű benzinmotorral hajtott típusok tartoznak.
A villamos láncfűrészek hátránya a helyhez kötöttség és a villamos hálózat szükségessége, azonban a legtöbb kerti munkálathoz elegendő a teljesítményük. Mind a benzinmotoros, mind a villamos kivitel megegyezik abban, hogy a hajtás a vágóélekkel kiképzett láncot mozgatja. A villamos láncfűrészek motorját, a hajtást, a láncvédőt és a láncfeszítőt ütésálló, nagy szilárdságú műanyag ház foglalja magába. Ez a ház tartalmazza még a fogantyút, a hálózati kapcsolót és a csatlakozókábelt. A benzinmotoros láncfűrész esetén a könnyűfém házba épített motor tartalmazza a gyújtást, a szabályozókart és a benzintankot is.
Biztonságos láncfűrész használat
Otthoni munkák során a láncfűrészt leginkább tűzifa vágásához használjuk. A hosszabb fatörzseket, vastagabb ágakat daraboljuk a kályha vagy a kandalló számára optimális méretre.
Ez igazán nem bonyolult munka, ha megfelelő fűrészállványt használunk a művelethez. A fűrészállványon semmiképpen ne spóroljunk, mert ez a biztonságos munka egyik feltétele. Természetesen ugyanilyen fontos a megfelelő védőfelszerelések használata is. Ide tartozik a védőszemüveg, a védőkesztyű, és a kötény is.
Gyakori hibalehetőség, amikor a farönköt a fűrészállvány két támasza között úgy sikerül vágni, hogy a már félig átvágott fa beszorítja a láncot és a láncvezetőt. Ilyenkor, ha a láncfűrészt tovább járatjuk, ezáltal erőltetjük, akkor kinyújtjuk a láncot, sőt a gépet is leégethetjük. Ügyeljünk tehát arra, hogy a vágási vonalunknál a fatörzs mindig kinyíljon (pl. ne a támaszok között, hanem azon kívül vágjunk), így a teljes keresztmetszetet átvágva a darab egyszerűen leesik. Kell egy kis műszaki érzék ahhoz, hogy megérezzük: hol van a fa súlypontja, és hogy fog viselkedni az átvágás után.
Földre fektetett farönköt sose vágjunk, mert a beton ugyanúgy árt a láncfűrésznek, mint a puha föld. Veszélyes is így a munka, mert nincs megoldva a faanyag megfelelő rögzítése, támasztása.
A fűrésszel mindig a láncvezető tövénél, alul vágjunk, úgy, hogy az anyag az ütközőkarmon megtámaszkodjon. Így a lánc nekihúzza a törzset a támasztókaromnak. Ettől csak gallyazásnál kell eltérnünk, de akkor is mindig a lánc alsó felét használjuk és ne az orr-részét. Ez a legveszélyesebb hiba, hiszen az orr-résznél a fűrész felcsapódik, amit még a felcsapófék (láncfékoldó) sem mindig tud kivédeni.
Akár gallyazunk, akár törzset vágunk állványon, ügyeljünk a láncvezető síkjának megválasztására. Ez sohase legyen fejünk és lábunk vonalában, mert láncszakadáskor, illetve a gép lebillenésekor nagyon balesetveszélyes helyzetbe kerülhetünk.
Fakivágás láncfűrésszel
A fakivágás jóval veszélyesebb művelet, mint a tűzifa aprítás. Erre csak rutinosabbak vállalkozzanak, nagyobb fák vágását pedig mindenképpen bízzuk inkább a profikra.
Ha a fa kidöntéséhez van elegendő helyünk, akkor a művelet két részből áll. Az úgynevezett hajk vágásnál a rönk negyedéig vágjunk ki egy éket abban az irányban, amerre a fának majd dőlnie kell. Ezután az ún. döntővágással az ék közepének vonalában, azzal szemben vágjuk át a törzset, egy kb. tizednyi fatörzsátmérőt meghagyva. Ehhez a “fatörzs-töréslépcsőhöz” közeledve a törzs már dőlni kezd.
Ekkor a fűrészt azonnal húzzuk ki a vágásból és hátráljunk el. A dőlés vonalában senki nem tartózkodhat. Ha a törzs nem dől ki magától, akkor használjunk feszítőéket, de semmiképpen ne akarjuk a teljes átmérőt átvágni a fűrésszel, mert ekkor már nem tudnánk kihúzni a láncvezetőt, és a fa súlya összenyomná, és ezzel tönkre tenné azt.
A fadöntést csak akkor szabad elkezdeni, ha a hátráláshoz, a dőléssel ellentétes irányban, kb. 45 fokos tartományban biztosított a helyünk. A dőlés irányát meg kell terveznünk. Az esés irányát befolyásolja a fa természetes dőlése, esetleges torzulása, a fa magassága, a korona formája és a domborzati viszonyok ugyanúgy, mint az aktuális szélirány és szélerősség is.
Nagyobb méretű, vagy kényes helyen lévő fa egyben történő kivágására ne vállalkozzunk. Egy ilyen fát felülről, darabolva kell kivágni. A levágott ágakat kötélen kell leereszteni, hogy ne tegyenek kárt semmiben. Ehhez alpinista módszerekre, vagy kosaras emelőre, biztonsági felszerelésekre és nagy rutinra van szükség.
