A festékbevonatok az épületelemek védelmét és szebbé tételét szolgálják.
A külső festékbevonatok növelik a tartósságot, mert az épületelemeket, pl. homlokzatfelületeket, ablakokat, fafelületeket és vasrészeket megvédik a nedvesség behatolásától és a korróziótól. Fa esetén ehhez még a kártevők elleni védelem is hozzájárul. A belső festékbevonatoknak szinte mindig kizárólag optikai funkciójuk van. Világosabbá teszik és/vagy a szennyeződéstől védik a helyiségeket. Ha azt kívánjuk, hogy az épületelem felszíne szorpció-képes maradjon, akkor a festéknek jó páraáteresztőnek kell lennie („nyitott pórusú festékbevonat”).
Festék és környezet
Az egészség- és környezetvédelem szempontjai azt kívánják meg, hogy a festékanyagokat takarékosan alkalmazzuk és gondosan válasszuk ki. A leginkább környezetbarát és egyben a leggazdaságosabb megoldás sokszor az, ha festékbevonatot egyáltalán nem alkalmazunk. Ahol ez optikai okokból nem kívánatos vagy nem lehetséges, ott az ásványi festékeket, enyves festékeket és a természetes gyanta alapú lakkokat részesítsük előnyben. Kevésbé ajánlhatók a műanyag diszperziós festékek és a vízzel hígítható lakkok.
Feltétlenül mellőzni kellene az összes olyan lakkot és lazúrfestéket, melyet kőolajból szintetikus úton állítottak elő, és/vagy amelyek szerves oldószereket tartalmaznak. Sok természetes gyanta alapú lakk és lazúrfesték is nagy mennyiségű szerves oldószert tartalmaz!
A legkedvezőbb festékanyag kiválasztásához mértékadó az alkalmazási terület (pl. beltéri vagy kültéri), az alap (pl. vakolat vagy fa), és a védelem célja (pl. vízfelvétel vagy szennyeződés ellen). A következő részben először azt ismertetjük, hogy a belül vagy kívül alkalmazott különböző alapokhoz, ill. épületrészekhez milyen festékanyagok javasolhatók. Ezután ismertetjük az egyes festékanyagokat, azok tulajdonságaival, ismertetőjegyeikkel és feldolgozásuk sajátosságaival együtt.
Ártalmak
Az egészségre és a környezetre ártalmatlan festékanyag kiválasztásánál az alap és az alkalmazási terület mellett még a következő tényezők játszanak szerepet: anyagköltségek, a feldolgozás munka- (és költség-) igénye, a gondozási, ill. karbantartási igény, tartósság, optikai tulajdonságok. A festésre szánt felületeket általában elő kell készíteni.
Ehhez a következő műveletekre van szükség:
- a nem jól tapadó bevonatrészek eltávolítása;
- az alap kellő szilárdságának, szárazságának, tisztaságának ellenőrzése;
- a felület megtisztítása, pl. kefével vagy gőzsugárral;
- a tapadást vagy az egyenletes szívóképességet biztosító alapozás.
Konkrét esetben tartsuk szem előtt a gyártó cégek gyártmányismertetőit és feldolgozási előírásait.
Belső felületek festése
Falak és mennyezetek felülete
A falak és mennyezetek felületénél kívánalom, hogy azok a diffúzió számára nyitottak maradjanak, biztosítva ezzel ezeknek a felületeknek a helyiség klímájára gyakorolt kiegyenlítő hatását. Ebből a szempontból a legkedvezőbbek a nyers, kezeletlen kő-, vakolat- és fafelületek, az ásványi festékbevonatok és a természetazonos olaj-, gyanta- és viasztermékekkel készített bevonatok.
Vakolat, kő, beton
A felületeken meglévő festékbevonat anyaga mészfesték, kazeines festék, enyves festék. 1960 óta ezek helyébe a műgyanta diszperziós festékek léptek. Az ilyen régi festékbevonatokat azonos típusú festékkel át lehet festeni. A régi enyves festéket újrafestés előtt le kell mosni.
Ezenkívül felújító festés esetén mészfestékre kazeines és diszperziós festéket, kazeines festékre diszperziós festéket, diszperziós festékre kazeines festéket is lehet használni. Ha diszperziós festéket mészfestékre hordunk fel, fennáll annak veszélye, hogy az alap sárgásán átüt. A krétásodó régi festékbevonatot és a homokolódó vakolatot keféljük előbb le.
Az ilyen ásványi alapok első festésére különösen javasolható a kazeines festék. Ugyancsak ajánlható a javított mészfesték vagy a diszperziós szilikátfesték. Kevésbé ajánlhatók a műanyag diszperziós festékek és a kétkomponensű szilikátfestékek. Gipsztartalmú vakolatokra a mészfestékek és a kétkomponensű szilikátfestékek nem alkalmasak.
Vakolt felületek első festésekor először gépi csiszolással távolítsuk el az esetleg keletkezett színterréteget. Az erősen szívó alapokat – a mészfestékek esetét kivéve – szigetelő-kötőanyaggal alapozzuk. A mészfestéket 1:4 arányban vízzel hígítjuk és négy vékony rétegben hordjuk fel. Kazeines és diszperziós festékek esetén természetes gyanta alapú tapadásjavító alapozás javasolható. A festés két, jól fedő rétegben történik. Különleges hatás érhető el a lazúrozó technikával.
Fa
A fa fal- és mennyezetburkolatok, ha azok nincsenek befestve, vagy színtelen bevonattal vannak ellátva, a fény és az öregedés hatására megsötétednek. A festékpigmenteket tartalmazó bevonat ezt a folyamatot feltarthatja vagy elfedheti. A fát még fürdőszobában, sőt a zuhanyozók fröcskölő víznek kitett részén is kezeletlenül lehet hagyni, ha a fa mögötti felület kellően szigetelt és maga a fa hátulról jól tud szellőzni. A festékbevonat favédő szert lehetőleg ne tartalmazzon.
A belső helyiségek faburkolatainak régi festékbevonata rendszerint természetes gyanta vagy műgyanta alapú. Ezeket azonos típusú festékanyagokkal fel lehet újítani. A felújító festékbevonat jó tapadásához a lakkozott felületeket csiszolópapírral érdesítsük fel. A csiszolat pora mérgező, ezt a csiszológéptől el kell szívni.
Beltéri fafelületek első festésére, ha a festékbevonatot nem akarjuk teljesen mellőzni, oldószermentes természetes gyanta alapú termékeket ajánlunk. A viaszos utókezelés szokásos, de nem szükséges. Kevésbé ajánlhatók a vizes lakkok és a szerves oldószert tartalmazó műgyanta termékek. A természetes gyanta alapú lakkal végzett bevonásnak 4 munkafázisa van: alapozás, elő-, közbenső- és fedőfestés.
Gipsz vagy papír
A fűrészporos tapéta, gipszvakolat, gipszalapú farostlemezen vagy gipszkarton lapokon lévő régi festékbevonatok rendszerint diszperziós festékkel vagy kazeines festékkel készültek. Az ilyen régi festékbevonatok azonos típusú festékkel átfesthetők. Kazeines festékre diszperziós festékkel is fel lehet vinni az új bevonatot. A munkavégzésre ugyanazok a tanácsok vonatkoznak, mint ásványi alapok (vakolat, kő, beton esetén).
Új gipsz- vagy papírfelületek első festésére a kazeines festékek és a természetes gyanta alapú diszperziós festékek különösen alkalmasak. Növényi festékpigmentekkel és a lazúrozó technika alkalmazásával érdekes színhatások érhetők el.
Padló- és lépcsőburkolatok
A padlók felületi kikészítésének az a célja, hogy az elpiszkolódást megelőzve, egyenletes külső megjelenést biztosítson és a tisztítást megkönnyítse. Festékpigmentekkel megakadályozható a fény hatására bekövetkező fokozatos sötétedés.
Padlóknál általában az átlátszó bevonatokat kedvelik. Míg a filmképző bevonatok mechanikai védelmet nyújtanak és fényes felületet alkotnak, addig a lazúrozó bevonatoknak inkább matt felületük van. A meglévő festékbevonat felújításakor a felületet meg vagy le kell csiszolni. Ha csiszológépet kölcsönzünk, ügyeljünk arra, hogy a porelszívás jól működjön és a szűrő a finom port is visszatartsa.
Fából, parafából, linóleumból
A fa- vagy parafa padló festékbevonatának felújításakor a régi festékréteget egészen a nyers alapig le kell csiszolni, ezt követheti az új bevonat elkészítése. A felület megcsiszolása és javító festékbevonat felhordása nem jelent tartós megoldást. A hibahelyek javításához szükséges tapaszt legcélszerűbb a keletkező csiszolóporból és alapozó olajból elkészíteni.
Fa és parafa festésére különösen a keményolajok vagy a természetes gyanta alapú lazúrok ajánlhatók (utólagos viaszkezeléssel vagy anélkül). A linóleumot általában csak viaszolni szokták, az ápoláshoz növényi szappant vagy folyékony viaszt lehet használni. Az első viaszréteget legjobb forró állapotban, géppel felhordani. A hidegen felhordott viaszt a benne lévő szerves oldószerek miatt csak takarékosan alkalmazzuk.
Lakkozott fapadló lecsiszolása:
- a lakkréteget tányéros vagy szalagcsiszoló géppel (szemcsézet: 24) egyenletes, nyomás nélküli körkörös mozgatással egészen a nyers fáig távolítsuk el – csak elszívó berendezéssel felszerelt gépet használjunk (a csiszolati por mérgező!);
- a nagyobb egyenetlenségeket szükség esetén szalagcsiszolóval simítsuk el;
- a finomcsiszolást vibrációs csiszológéppel végezzük (először 40-es, azután 80-as szemcsézettel);
- a padlót porszívóval tisztítsuk meg;
- a repedéseket színben illő hézagológittel töltsük ki, száradás után csiszoljuk finomra (szemcsézet: 120);
- készítsük el a felület új bevonatát.
Téglalapokból
A mázas téglalapoknál semmiféle felületi bevonatra nincs szükség. A mázatlan téglalapokon rajta lehet a régi bevonat, pl. természetes gyanta vagy műgyanta alapozás viaszréteggel vagy anélkül. A viaszkezelés nélküli alapozást azonos típusú festékkel át lehet vonni, a viasszal kezelt padlóknál az utánkezeléshez is csak viaszt lehet használni. Ha viaszolás nélküli olajimpregnálást kívánunk alkalmazni, akkor a viaszréteget le kell húzni és a felületet meg kell csiszolni.
Téglalapok első bevonatául természetes gyanta alapú termékek javasolhatók, utólagos viaszkezeléssel vagy anélkül. Az első bevonat felhordása előtt a cementfátyolt 5 %-os sósavval távolítsuk el és a padlót tiszta vízzel mossuk le. A bevonatot csak akkor lehet felhordani, ha a padló teljesen kiszáradt. Vigyázat! A sósav erősen maró hatású, kezünket és szemünket óvjuk! Hígítás céljából a sósavat öntsük a vízbe, soha ne fordítva!
Kőből
A terméskő és műkő padlókat általában nem kell kezelni. A porózus anyagot olajos impregnálással lehet védeni vagy víztaszítóvá lehet tenni. Az olajos impregnálas élénkebbé teszi a kő színét és struktúráját, amellett védi is a felületet. A lakkozás jó alternatívája a természetes gyantával végzett impregnálas és az azt követő viaszkezelés, így azonban a padlók a tartós nedvességre érzékenyek maradnak.
Még a nyers cementesztrichet is lehet átmenetileg vagy akár tartósan is kiegészítő burkolat nélkül használni, ha azt arra alkalmas minőségben készítették. Úgy lehet impregnálni, mint a fa- vagy kerámiapadlót, vagy padlófestékkel lekenni. Megfelelő körülmények esetén gépi lecsiszolással terrazzoszerű hatást lehet elérni.
Egyéb belső felületek
Faajtók, -ablakok, -korlátok
A régi festékbevonatok anyaga olajlakk vagy természetes gyantalakk, valamint műgyanta-lakk lehet. Ezeket azonos típusú festékkel át lehet festeni, az olaj- és természetes gyanta-lakkokat műgyanta-lakkokkal is. A munkalépések: az alapot alaposan csiszoljuk meg, a nem teherbíró lakkrétegeket távolítsuk el, a nyers farészeket színtelen impregnálással lássuk el, végezzük el az előlakkozást, majd a készre lakkozást.
Ha az ablak külső oldalára párazáró lakkbevonat van felhordva, akkor a belső oldalt is párazáró termékkel kell befesteni. Semmi esetre sem szabad az ablakot belül csak lazúrbevonattal ellátni, ha kívül fedő (filmképző) lakkbevonatot kapott. Beltéri fafelületek első bevonatához az olajfesték és természetes gyanta bevonatok különösen javasolhatók. Áttetsző bevonatoknál kiegészítő viaszkezelésre is lehetőség van.
A szobaajtók és azok keretei, valamint a korlátok ütéseknek vannak kitéve, ezért azokon átlátszó bevonatot célszerű alkalmazni. A színes lakkbevonatokon a sérülések jobban látszanak, mint a színtelen rétegen.
Acélfelületek és fűtőtestek
A következő régi festékbevonatok fordulnak elő: olajfesték, természetes gyanta- és műgyantabevonatok, rozsdavédő alapozással vagy anélkül. Ezeket a régi bevonatokat is át lehet festeni az azonos típusú festékkel. Ezenkívül olajfestékre természetes és műgyanta-lakkok is felhordhatok, természetes gyantalakkokra műgyanta-lakkok és megfordítva.
A rozsdavédő alapozások javítására az acélfelületeket alaposan rozsdátlanítani kell, pl. drótkefével vagy csiszolópapírral, de inkább géppel, szögcsiszolóval. Acélfelületek első (beltéri) festékbevonatához az olaj- és természetes gyantalakkok alkalmasak. Kevésbé javasolhatók a műgyanta-lakkok. A belső tereken alkalmazott acélt is óvni kell a rozsda ellen. Az összes használatos rozsdavédő szer nagyon ártalmas a környezetre és az egészségre. Ha tartós rozsdavédelmet akarunk kapni, és gondot fordítunk környezetünk védelmére, akkor, a gyártó cég előírásait pontosan tartsuk be. Fűtőtestekre elvileg ugyanezek mondhatók el. A többi lakkal ellentétben azonban a fűtőtestlakkok hőre nem érzékenyek.
