Felületek kezelése, belső felületek festése

Felületek kezelése, belső felületek festése

A festékbevonatok az épületelemek védelmét és szebbé tételét szolgálják.

A külső festékbevona­tok növelik a tartósságot, mert az épületelemeket, pl. homlokzatfelületeket, ablakokat, fafelületeket és vasrészeket megvédik a nedvesség behatolá­sától és a korróziótól. Fa esetén ehhez még a kártevők elleni védelem is hozzájárul. A belső festékbevonatoknak szinte mindig kizárólag opti­kai funkciójuk van. Világosabbá teszik és/vagy a szennyeződéstől védik a helyiségeket. Ha azt kí­vánjuk, hogy az épületelem felszíne szorpció-képes maradjonakkor a festéknek jó páraáteresztőnek kell lennie („nyitott pórusú festékbevonat”).

Festék és környezet

Az egészség- és környezetvédelem szempont­jai azt kívánják meg, hogy a festékanyagokat takarékosan alkalmazzuk és gondosan válasszuk ki. A leginkább környezetbarát és egyben a leggazdaságosabb megoldás sokszor az, ha fes­tékbevonatot egyáltalán nem alkalmazunk. Ahol ez optikai okokból nem kívánatos vagy nem le­hetséges, ott az ásványi festékeket, enyves festé­keket és a természetes gyanta alapú lakkokat ré­szesítsük előnyben. Kevésbé ajánlhatók a mű­anyag diszperziós festékek és a vízzel hígítható lakkok.

Feltétlenül mellőzni kellene az összes olyan lakkot és lazúrfestéket, melyet kőolajból szintetikus úton állítottak elő, és/vagy amelyek szerves oldószereket tartalmaznak. Sok termé­szetes gyanta alapú lakk és lazúrfesték is nagy mennyiségű szerves oldószert tartalmaz!

A legkedvezőbb festékanyag kiválasztásához mértékadó az alkalmazási terület (pl. beltéri vagy kültéri), az alap (pl. vakolat vagy fa), és a védelem célja (pl. vízfelvétel vagy szennyeződés ellen). A következő részben először azt ismertetjük, hogy a belül vagy kívül alkalmazott különböző alapokhoz, ill. épületrészekhez milyen festékanya­gok javasolhatók. Ezután ismertetjük az egyes festékanyagokat, azok tulajdonságaival, ismertetője­gyeikkel és feldolgozásuk sajátosságaival együtt.

Ártalmak

Az egészségre és a környezetre ártalmatlan festékanyag kiválasztásánál az alap és az alkal­mazási terület mellett még a következő tényezők játszanak szerepet: anyagköltségek, a feldolgo­zás munka- (és költség-) igénye, a gondozási, ill. karbantartási igény, tartósság, optikai tulajdon­ságok. A festésre szánt felületeket általában elő kell készíteni.

Ehhez a következő műveletekre van szükség:

  • a nem jól tapadó bevonatrészek eltávolítása;
  • az alap kellő szilárdságának, szárazságának, tisztaságának ellenőrzése;
  • a felület megtisztítása, pl. kefével vagy gőzsu­gárral;
  • a tapadást vagy az egyenletes szívóképességet biztosító alapozás.

Konkrét esetben tartsuk szem előtt a gyártó cégek gyártmányismertetőit és feldolgozási elő­írásait.

Belső felületek festése

Falak és mennyezetek felülete

A falak és mennyezetek felületénél kívánalom, hogy azok a diffúzió számára nyitottak maradja­nak, biztosítva ezzel ezeknek a felületeknek a he­lyiség klímájára gyakorolt kiegyenlítő hatását. Eb­ből a szempontból a legkedvezőbbek a nyers, kezeletlen kő-, vakolat- és fafelületek, az ásványi festékbevonatok és a természetazonos olaj-, gyanta- és viasztermékekkel készített bevonatok.

Vakolat, kő, beton

A felületeken meglévő festékbevonat anyaga mészfesték, kazeines festék, enyves festék. 1960 óta ezek helyébe a műgyanta diszperziós festé­kek léptek. Az ilyen régi festékbevonatokat azo­nos típusú festékkel át lehet festeni. A régi enyves festéket újrafestés előtt le kell mosni.

Ezenkívül felújító festés esetén mészfestékre kazeines és diszperziós festéket, kazeines festék­re diszperziós festéket, diszperziós festékre kaze­ines festéket is lehet használni. Ha diszperziós festéket mészfestékre hordunk fel, fennáll annak veszélye, hogy az alap sárgásán átüt. A krétásodó régi festékbevonatot és a homokolódó vakola­tot keféljük előbb le.

Az ilyen ásványi alapok első festésére különö­sen javasolható a kazeines festék. Ugyancsak ajánlható a javított mészfesték vagy a diszperziós szilikátfesték. Kevésbé ajánlhatók a műanyag diszperziós festékek és a kétkomponensű szilikát­festékek. Gipsztartalmú vakolatokra a mészfesté­kek és a kétkomponensű szilikátfestékek nem al­kalmasak.

Vakolt felületek első festésekor először gépi csiszolással távolítsuk el az esetleg keletkezett színterréteget. Az erősen szívó alapokat – a mészfestékek esetét kivéve – szigetelő-kötő­anyaggal alapozzuk. A mészfestéket 1:4 arány­ban vízzel hígítjuk és négy vékony rétegben hordjuk fel. Kazeines és diszperziós festékek esetén természetes gyanta alapú tapadásjavító alapozás javasolható. A festés két, jól fedő réteg­ben történik. Különleges hatás érhető el a lazúrozó technikával.

Fa

A fa fal- és mennyezetburkolatok, ha azok nin­csenek befestve, vagy színtelen bevonattal van­nak ellátva, a fény és az öregedés hatására meg­sötétednek. A festékpigmenteket tartalmazó be­vonat ezt a folyamatot feltarthatja vagy elfedheti. A fát még fürdőszobában, sőt a zuhanyozók fröcskölő víznek kitett részén is kezeletlenül lehet hagyni, ha a fa mögötti felület kellően szigetelt és maga a fa hátulról jól tud szellőzni. A festékbevo­nat favédő szert lehetőleg ne tartalmazzon.

A belső helyiségek faburkolatainak régi festék­bevonata rendszerint természetes gyanta vagy műgyanta alapú. Ezeket azonos típusú festék­anyagokkal fel lehet újítani. A felújító festékbevo­nat jó tapadásához a lakkozott felületeket csiszo­lópapírral érdesítsük fel. A csiszolat pora mérge­ző, ezt a csiszológéptől el kell szívni.

Beltéri fafelületek első festésére, ha a festékbe­vonatot nem akarjuk teljesen mellőzni, oldószermentes természetes gyanta alapú termékeket ajánlunk. A viaszos utókezelés szokásos, de nem szükséges. Kevésbé ajánlhatók a vizes lakkok és a szerves oldószert tartalmazó műgyanta termékek. A természetes gyanta alapú lakkal végzett be­vonásnak 4 munkafázisa van: alapozás, elő-, közbenső- és fedőfestés.

Gipsz vagy papír

A fűrészporos tapéta, gipszvakolat, gipszalapú farostlemezen vagy gipszkarton lapokon lévő régi festékbevonatok rendszerint diszperziós festékkel vagy kazeines festékkel készültek. Az ilyen régi festékbevonatok azonos típusú festékkel átfesthetők. Kazeines festékre diszperziós festékkel is fel lehet vinni az új bevonatot. A munkavégzésre ugyanazok a tanácsok vonatkoznak, mint ásványi alapok (vakolat, kő, beton esetén).

Új gipsz- vagy papírfelületek első festésére a kazeines festékek és a természetes gyanta alapú diszperziós festékek különösen alkalmasak. Nö­vényi festékpigmentekkel és a lazúrozó technika alkalmazásával érdekes színhatások érhetők el.

Padló- és lépcsőburkolatok

A padlók felületi kikészítésének az a célja, hogy az elpiszkolódást megelőzve, egyenletes külső megjelenést biztosítson és a tisztítást megkönnyítse. Festékpigmentekkel megakadályozható a fény hatására bekövetkező fokozatos sötétedés.

Padlóknál általában az átlátszó bevonatokat kedvelik. Míg a filmképző bevonatok mechanikai védelmet nyújtanak és fényes felületet alkotnak, addig a lazúrozó bevonatoknak inkább matt felületük van. A meglévő festékbevonat felújításakor a felüle­tet meg vagy le kell csiszolni. Ha csiszológépet kölcsönzünk, ügyeljünk arra, hogy a porelszívás jól működjön és a szűrő a finom port is vissza­tartsa.

Fából, parafából, linóleumból

A fa- vagy parafa padló festékbevonatának felújí­tásakor a régi festékréteget egészen a nyers ala­pig le kell csiszolni, ezt követheti az új bevonat el­készítése. A felület megcsiszolása és javító fes­tékbevonat felhordása nem jelent tartós megoldást. A hibahelyek javításához szükséges tapaszt legcélszerűbb a keletkező csiszolóporból és alapozó olajból elkészíteni.

Fa és parafa festésére különösen a keményola­jok vagy a természetes gyanta alapú lazúrok ajánlhatók (utólagos viaszkezeléssel vagy anél­kül). A linóleumot általában csak viaszolni szok­ták, az ápoláshoz növényi szappant vagy folyé­kony viaszt lehet használni. Az első viaszréteget legjobb forró állapotban, géppel felhordani. A hidegen felhordott viaszt a benne lévő szerves oldószerek miatt csak takaré­kosan alkalmazzuk.

Lakkozott fapadló lecsiszolása:

  • a lakkréteget tányéros vagy szalagcsiszoló géppel (szemcsézet: 24) egyenletes, nyomás nélküli körkörös mozgatással egészen a nyers fáig távolítsuk el – csak elszívó berendezéssel felszerelt gépet használjunk (a csiszolati por mérgező!);
  • a nagyobb egyenetlenségeket szükség esetén szalagcsiszolóval simítsuk el;
  • a finomcsiszolást vibrációs csiszológéppel vé­gezzük (először 40-es, azután 80-as szemcsézettel);
  • a padlót porszívóval tisztítsuk meg;
  • a repedéseket színben illő hézagológittel tölt­sük ki, száradás után csiszoljuk finomra (szemcsézet: 120);
  • készítsük el a felület új bevonatát.

Téglalapokból

A mázas téglalapoknál semmiféle felületi bevo­natra nincs szükség. A mázatlan téglalapokon rajta lehet a régi bevonat, pl. természetes gyanta vagy műgyanta alapozás viaszréteggel vagy anélkül. A viaszkezelés nélküli alapozást azonos típusú festékkel át lehet vonni, a viasszal kezelt padlóknál az utánkezeléshez is csak viaszt lehet használni. Ha viaszolás nélküli olajimpregnálást kívánunk alkalmazni, akkor a viaszréteget le kell húzni és a felületet meg kell csiszolni.

Téglalapok első bevonatául természetes gyanta alapú termékek javasolhatók, utólagos viaszkezeléssel vagy anélkül. Az első bevonat felhordása előtt a cementfátyolt 5 %-os sósavval távolítsuk el és a padlót tiszta vízzel mossuk le. A bevonatot csak akkor lehet felhordani, ha a padló teljesen kiszáradt. Vigyázat! A sósav erősen maró hatású, kezünket és szemünket óvjuk! Hígítás céljából a sósavat öntsük a vízbe, soha ne fordítva!

Kőből

A terméskő és műkő padlókat általában nem kell kezelni. A porózus anyagot olajos impregnálással lehet védeni vagy víztaszítóvá lehet tenni. Az ola­jos impregnálas élénkebbé teszi a kő színét és struktúráját, amellett védi is a felületet. A lakkozás jó alternatívája a természetes gyan­tával végzett impregnálas és az azt követő viasz­kezelés, így azonban a padlók a tartós nedves­ségre érzékenyek maradnak.

Még a nyers cementesztrichet is lehet átmeneti­leg vagy akár tartósan is kiegészítő burkolat nél­kül használni, ha azt arra alkalmas minőségben készítették. Úgy lehet impregnálni, mint a fa- vagy kerámiapadlót, vagy padlófestékkel lekenni. Megfelelő körülmények esetén gépi lecsiszolással terrazzoszerű hatást lehet elérni.

Egyéb belső felületek

Faajtók, -ablakok, -korlátok

A régi festékbevonatok anyaga olajlakk vagy ter­mészetes gyantalakk, valamint műgyanta-lakk le­het. Ezeket azonos típusú festékkel át lehet fes­teni, az olaj- és természetes gyanta-lakkokat mű­gyanta-lakkokkal is. A munkalépések: az alapot alaposan csiszoljuk meg, a nem teherbíró lakkré­tegeket távolítsuk el, a nyers farészeket színtelen impregnálással lássuk el, végezzük el az előlakkozást, majd a készre lakkozást.

Ha az ablak külső oldalára párazáró lakkbevo­nat van felhordva, akkor a belső oldalt is párazáró termékkel kell befesteni. Semmi esetre sem sza­bad az ablakot belül csak lazúrbevonattal ellátni, ha kívül fedő (filmképző) lakkbevonatot kapott. Beltéri fafelületek első bevonatához az olajfes­ték és természetes gyanta bevonatok különösen javasolhatók. Áttetsző bevonatoknál kiegészítő vi­aszkezelésre is lehetőség van.

A szobaajtók és azok keretei, valamint a korlá­tok ütéseknek vannak kitéve, ezért azokon átlát­szó bevonatot célszerű alkalmazni. A színes lakk­bevonatokon a sérülések jobban látszanak, mint a színtelen rétegen.

Acélfelületek és fűtőtestek

A következő régi festékbevonatok fordulnak elő: olajfesték, természetes gyanta- és műgyanta­bevonatok, rozsdavédő alapozással vagy anélkül. Ezeket a régi bevonatokat is át lehet festeni az azonos típusú festékkel. Ezenkívül olajfestékre természetes és műgyanta-lakkok is felhordhatok, természetes gyantalakkokra műgyanta-lakkok és megfordítva.

A rozsdavédő alapozások javítására az acélfe­lületeket alaposan rozsdátlanítani kell, pl. drótke­fével vagy csiszolópapírral, de inkább géppel, szögcsiszolóval. Acélfelületek első (beltéri) festékbevonatához az olaj- és természetes gyanta­lakkok alkalmasak. Kevésbé javasolhatók a műgyanta-lakkok. A belső tereken alkalmazott acélt is óvni kell a rozsda ellen. Az összes használatos rozsdavédő szer nagyon ártalmas a környezetre és az egészségre. Ha tartós rozsdavédelmet aka­runk kapni, és gondot fordítunk környezetünk vé­delmére, akkor, a gyártó cég előírásait pontosan tartsuk be. Fűtőtestekre elvileg ugyanezek mondhatók el. A többi lakkal ellentétben azonban a fűtőtestlakkok hőre nem érzékenyek.