Az alkalmazástechnikai útmutató célja a BMI Villas és a BMI Group-hoz tartozó bitumenes lemezek és a beépítéshez szükséges kiegészítő anyagok szakszerű alkalmazásának (betervezésének, kivitelezésének) elősegítése.

Lapostetők szigetelése

Alapfogalmak

A lapostetők alatt azokat a tetőket értjük, amelyek lejtése nem haladja meg a 4°-ot, azaz kb. 7%-ot. A lapostetőszigetelés az épületet felülről érő hatások ellen védő szigetelő rétegek összessége, ami tartalmazza a csapadékvíz elleni szigetelést és az épület funkciójának függvényében hőszigetelést is, valamint az ezekhez szükséges kiegészítő rétegeket (pl. elválasztó rétegek, lejtésképzés, párazáró réteg). A csapadékvíz elleni szigetelés feladata, hogy védje az épületet a csapadéktól és annak hatásaitól.

A lapostetőszigetelések típusai

A lapostetők lehetnek egyhéjú, vagy kéthéjú szerkezetek. Az egyhéjú szerkezetek rétegei közvetlenül egymásra épülnek, míg a kéthéjú szerkezetekben egy kiszellőztetett légréteg van, ez alatt helyezkedik el a födém és a hőszigetelés, felette a csapadékvíz elleni szigetelés a tartószerkezetével együtt.

Az egyhéjú lapostetők a rétegfelépítés szempontjából egyenes rétegrendűek, vagy fordított rétegrendűek lehetnek. Egyenes rétegrend esetén a csapadékvíz elleni szigetelés a hőszigetelésre kerül (és a hőszigetelés alá párazáró réteg elhelyezése szükséges), a fordított rétegrendű tetők esetében a hőszigetelés a csapadékvíz elleni szigetelésre kerül elhelyezésre (emiatt az ilyen tetőknél csak kis vízfelvételű, XPS anyagból készült hőszigetelés alkalmazható). Ritkán, de előfordul, hogy a csapadékvíz szigetelés alatt is és felett is van a tetőben hőszigetelés. Az ilyen -gyakran tetőfelújítás során készülő- tetőket duó tetőnek nevezzük, melyek esetében különösen kell ügyelni arra, hogy a szerkezetben ne alakuljon ki páralecsapódás.

A lapostető lehet nem járható, vagy járható tető, más néven hasznosított lapostető, ezen belül gyalogos forgalomra szánt (pl. terasztető), vagy járműforgalomra méretezett (pl. parkolótető), valamint növényzettel telepített zöldtető. A zöldtetők esetében két fő típust különböztetünk meg: a vékony talajréteggel ellátott, kisméretű növényzettel telepített extenzív zöldtetőt, és a vastag földréteggel kialakított, akár fás szárú növényzettel telepített intenzív zöldtetőt. Ide tartoznak a hegyoldalba beépített, növekvő vastagságú földréteggel ellátott építmények (pincék, garázsok) szigetelései is.

A tetőszigeteléshez szinte minden esetben kapcsolódnak ferde, vagy függőleges felületre felvezetett szigetelések, lábazatok, attikafal szigetelések és a tető kiegészítő szerelvényeinek lábazatai, valamint csövek és vezetékek átvezetései, melyek szigetelése a lapostető szigetelésével egybe építendők, vízhatlan csatlakozásokkal kialakítva. A csapadékvíz elleni szigeteléssel szemben támasztott követelmények

A csapadékvíz elleni szigetelésnek a következő hatásoknak kell ellenállnia:

Csapadékhatás – A tető felületét a csapadék érő eső, hó, zúzmara és jég, beleértve a jég, és a megfagyott és tömörödött hó feszítő hatását is.
Napsugárzás – A tető felületétől és anyagától függően a napi hőingadozás 60 °C, az évi hőingadozás akár 110 °C nagyságú is lehet. A tetőn előforduló legmagasabb hőmérséklet meghaladhatja a 80 °C értéket. A tetőszigetelést a napsugárzás részét képző ibolyántúli (UV) sugárzás is éri.
Szélhatás – A tetőszigetelést a szélszívásból adódóan jelentős erőhatás éri. Ennek értéke függ az épület földrajzi elhelyezkedésétől, környezetétől, formájától és magasságától is. A szélszívásnak megfelelő leterhelésről, mechanikai rögzítésről vagy ragasztásról gondoskodni kell.
Mechanikai hatások – Ide tartoznak a természeti környezettel, időjárással összefüggő hatások (pl.: jég), a karbantartás és a hasznosítás során fellépő terhelések és igénybevétel is.
Vegyi hatás – A légköri szennyeződésből a csapadék által kioldott vegyi anyagok, melyek különösen a vegyi üzemek, ipartelepek közelében fordulhat elő nagyobb mértékben.
Hő- és párahatás – Az épület belsejében és a külső térben kialakuló hőmérséklet- és páranyomás -különbség kiegyenlítődésével kapcsolatos hőmozgások, és páravándorlás.
Tartószerkezeti mozgások. Az épületek tartószerkezeteinek és a tetőszigetelés rétegeinek eltérő mozgásai (pl. alakváltozások, hőmozgások).

Az épületet védő csapadékvíz elleni szigetelés minden esetben felületfolytonos és összefüggő legyen, beleértve a függőleges szakaszokat és a csatlakozó szigeteléseket is (pl. talajnedvesség, vagy talajvíznyomás elleni szigetelés talajszint alatti építményeknél).

A szigetelés aljzata

A lapostetők bitumenes lemezzel készülő csapadékvíz elleni szigetelése elhelyezhető cementbázisú (beton, esztrich) felületekre, fémből (pl. trapézlemez), fából (pl. osb lemez) készült aljzatokra, hőszigetelésre, tetőfelújítás esetén bitumenes, vagy palaszórással ellátott felületre, lábazati zónákban cementes vakolatra, fémre és műanyagra. Tűzre, hőre érzékeny, illetve éghető anyagból készült aljzatok esetén csak hidegragasztásos technológia, illetve mechanikai rögzítés, vagy leterheléses rögzítés alkalmazható.

Az aljzat lejtése szilárd anyagok (pl. beton, esztrich) esetén 2%, táblás hőszigetelés esetén 2,5%, behajlásra érzékeny táblás aljzat (pl. osb lemez) esetén 4% legyen. A vápák lejtése ne legyen kevesebb, mint 1%. Az áttörések és szegélyek mentén a lejtést +5 %-kal, vagy ékelem (pl. jégék) beépítésével kell megnövelni.

A szerkezeti dilatációkat úgy kell kialakítani, hogy azok a szigetelésben kialakított dilatációnak, illetve a szigetelésbe beépített dilatációs elemnek megfelelő helyet és rögzítési lehetőséget biztosítsanak. Az aljzat várható mozgásai esetén elválasztó réteget kell betervezni, vagy az aljzatmozgásokat kell elviselhető mértékűre csökkenteni (például megfelelően sűrűséggel kialakított dilatációval). A betonból készült vasalatlan aljzatokat kb. 3 x 3 méteres raszterben dilatálni kell. A dilatációs mezők legfeljebb 9,0 m² felületűek legyenek, közel négyzetes alakkal kialakítva.

A lángolvasztással, vagy hidegragasztással teljes felületen leragasztott szigetelések esetén a dilatációk felett, valamint monolit és előregyártott betonelemekből készített aljzatok csatlakozási hézaga felett, továbbá faanyagú aljzatok csatlakozásai felett minden esetben 33 cm széles, rögzítés nélkül elhelyezett, textil vagy poliészter alsó oldalú bitumenes lemezből kialakított csúsztató-elválasztósávot sávot kell elhelyezni. A beton anyagú aljzat minimális szilárdsága C8 betonminőségnek feleljen meg.

A OSB lapból készült aljzatok esetén a lapok vastagsága 85-90 cm szarufaköz esetén legalább 22 mm legyen, a lapok nútféderes illesztésűek legyenek. A lapok toldása csak szarufán lehet és kötésben készüljön, tehát szomszédos lapok toldása nem lehet egy vonalban. Az aljzat anyaga tűz és gomba elleni védelemmel ellátott legyen.

Acél trapézlemez aljzat minimálisan 0,88 mm vastag, tűzihorganyzott (vagy gyári korrózióvédelemmel ellátott) elemekből készülhet, a lemezek lehajlása nem haladhatja meg az L/300 értéket. Az elemek toldása min. 15 cm legyen, és hosszirányban legalább 50 cm-enként húzószegeccsel kell összekapcsolni.

A falazóelemekből készített függőleges aljzatok (falak, mellvédek) felülete tömören fugázott, habarccsal bedörzsölt felületű vagy vékonyan felhordott cementvakolattal ellátott legyen. A felületen a falazás egyenetlenségéből adódó síkfogasság nem megengedett.

A pozitív sarkokat min. 2 cm szélességben ívesre, vagy a csatlakozó felületekhez képest 45º-os szögben le kell csiszolni, a negatív sarkokban cementhabarcsból, bitumenes habarcsból vagy Icopal SIPLAST KIT® Speed INSULATION SBS* tömítőtapasszal 3-4 cm-es sugarú hajlat alakítandó ki.

Lángolvasztásos, hőaktiválásos technológia alkalmazása esetén az ásványi anyagú aljzatokat tisztítás és portalanítás után modifikált bitumenes alapozóval kell bevonni, ez a folyamat a felület kellősítése. Száraz aljzat esetén az Icopal SIPLAST PRIMER Speed^® SBS kellősítőt, nedves aljzat esetén Icopal ELASTO-PRIMER kellősítőt kell használni.

Hidegragasztással (pl.: PUR ragasztóval, bitumenes ragasztóval) történő rögzítés esetén kellősítés nem szükséges, öntapadó lemezek esetében kellősítésre csak speciális esetekben van szükség.

A szigetelés rétegrendje

A csapadékvíz elleni szigetelés lehet egyrétegű, vagy kétrétegű (speciális esetekben ennél több rétegű is). Egyrétegű szigetelés csak olyan bitumenes lemezből készülhet, aminek vastagsága min. 5 mm. Két rétegű szigetelés esetén az alkalmazott szigetelőlemezek összvastagsága ne legyen kevesebb, mint 5 mm.

Javasolt a szigetelést minden esetben poliészterfátyol, vagy üvegszövet betétes sbs-modifikált bitumenes lemezekből készíteni, illetve oxidbitumenes lemez használata esetén a szigetelés másik rétegét sbs-modifikált lemezből készíteni. készülhet, az alkalmazott termék típusától függő rétegszámban. Nagy terhelésű tetők (pl. terasztető, parkolótető, zöldtető) szigetelésére oxidbitumenes lemez nem alkalmazható.

A csapadékvíz elleni szigetelés első rétege (alátétlemez) mechanikai rögzítésű szigetelés esetén csak üvegszövet betétes sbs-modifikált lemez lehet. Lángra, hőre érzékeny, éghető anyagú szigetelésekre lángolvasztással, hőaktiválással történő rögzítés nem megengedett, ilyen aljzatok esetén öntapadó alátét lemez alkalmazása ajánlott, vagy más rögzítési mód (leterhelés, mechanikai rögzítés) alkalmazása.

A csapadékvíz elleni szigetelés felső rétege (zárólemez) nagy terhelésű tetők esetén csak poliészterfátyol betétes sbs-modifikált bitumenes lemez lehet. Zöldtetők esetén a zárólemez gyökérálló típus legyen.

Egyenes rétegrendű, hőszigetelt tetők esetén a hőszigetelés alá alumíniumbetétes párazáró bitumenes lemez elhelyezése szükséges.