A tetőterek szigetelése az egyik leghatékonyabb módszer, amivel a leszigetelt épületet energiahatékonnyá tehetjük.
Magastetők és padlásfödémek szigetelése
Bár az elmúlt évezred során Európában meghatározó volt a magastetős épületek építése, mégis azt mondhatjuk, hogy a tetőtérbeépítés tipikusan XX. századi találmány. Míg az előző időkben a tetőteret többnyire kéthéjú hidegtetőként elsősorban tárolásra használták, addig csak ezt követően történt meg a tetőterek lakás célú beépítése.
Egy épület magastetővel történő lefedésére többféle szerkezeti lehetőség is kínálkozik. A legkézenfekvőbb megoldás a több évezredes hagyományra visszatekintő fa fedélszék kialakítása. Ennek nagy előnye, hogy viszonylag könnyű anyagokból, gyakorlatilag szerelt jelleggel készül, ami az időjárástól független, gyors építkezést tesz lehetővé. Hátránya az, hogy a teherhordó szerkezet fából készül, aminek nincs túlzottan bővében Magyarország.
A könnyű, fa fedélszékes tetőket régen nem építették be, hanem azok kéthéjú hidegtetőkként működtek. A beépített tetőtér hőtechnikai szempontból is számtalan kérdést felvet. Mivel könnyű, kis hőtároló tömegű szerkezetről van szó, a legjobban hőszigetelt tetőtér is hamar felmelegszik például nyári kánikulában, de hamar ki is hűl télen, ha a fűtést leállítják.
Az ilyen szerkezet még a leghatékonyabb hőszigetelés mellett sem nyújt tökéletes komfortot, ha például a fűtés szakaszos. Mivel belül párafékező réteg kialakítása szükséges a külső térelhatároló szerkezetben létrejövő páralecsapódás megelőzésére, ezért a tetőtér „ferde falai” nem „lélegeznek”, ami folyamatos vagy szakaszos szellőztetést feltételez a megfelelő komfortérzet fenntartására.
A tetőterek nemcsak folyamatos fűtését, hanem hűtését is meg kell oldani. A hőszigetelés hatékonysága azonban már lényegesen befolyásolja a fűtési és hűtési üzemeltetési költségek alakulását.
A fa fedélszékes kialakítás hőszigetelése a szaruzathoz viszonyított helyzete szerint három féle lehet:
- szarufák közötti;
- szarufák közötti és alatti;
- szarufák feletti hőszigetelés.
Az utóbbi időkben egyre gyakrabban építenek vasbetonból úgynevezett koporsófödémet, ami a fa fedélszéknél lényegesen jobb hőtároló képességű, bár nagy önsúlyú. A nagy hőtehetetlenség következtében csak lassan követi a hirtelen hőmérsékletváltozásokat, ezért megfelelő külső hőszigetelés beépítése mellett nyáron még klímaberendezés nélkül is viszonylag komfortos légállapot tartható fenn a tetőtérben.
A vasbeton koporsófödém mellett már vannak más hasonló rendszerek is ilyen pl. az Ytong magastető rendszere, mely kialakítását tekintve hasonlít a vasbeton szerkezetű koporsófödémhez, azonban hőtechnikailag teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik.
A kőzetgyapot a modern ipar számos ágazatában alkalmazható. A kőzetgyapot tulajdonságai lehetővé teszik a felhasználását olyan helyeken is, ahol megkövetelt a szerkezet tartóssága, a megnövelt tűzbiztonság vagy magasabb akusztikai követelmények érvényesek.
Tetőterek határoló szerkezeteinek hőszigetelésére hagyományosan a szarufák közötti teret használták ki. A 10–15 cm vastag szerkezetbe kialakítható volt a kor követelményének megfelelően vastag hőszigetelés és az átszellőztetett légrés is.
A hőszigetelési igény növekedése miatt a külső oldalon alkalmazott megfelelő páraáteresztő képességű tetőfólia lehetővé tette, hogy a teljes szarufaközt kitöltse a hőszigetelő anyag.
Ezzel viszont jelentősen megnövekedett a hőhidak jelentősége: az átmenő fa vagy fémszerkezet akár 20–50%-kal is ronthatja az általános rétegrend hőátbocsátási tényezőjét, ami energetikai és állagvédelmi kérdéseket is felvet.
Szükségessé vált tehát, hogy a hőszigetelés teljes értékű legyen, mindennemű megszakítás nélkül, folytonosan vegye körbe a védendő helyiségeket. Ezt először a szarufák belső oldalán elhelyezett többlet hőszigeteléssel próbálták megoldani, de a teljes értékű megoldást mégis csak a szarufák feletti hőszigeteléssel lehet biztosítani.
