Az óraátállításon már régen túl vagyunk, visszavonhatatlanul tavasz van, amikor szinte kényszerrel határos késztetést érzünk a kertészkedésre. Nem is érdemes visszafogni magunkat, hiszen rengeteg teendő vár ránk.
Meglévő növényeink már felébredtek hosszú téli szendergésükből, itt az ideje a formázásuknak, azaz a metszésnek. Legyen a kezünk ügyében egy jó minőségű metszőolló és ágvágó, majd a cserjéket, rózsabokrokat is szépen vágjuk vissza. A művelet főleg a gyümölcsfák esetében igényel szakértelmet, kérjünk nyugodtan tanácsot, vagy legalább alaposan olvassunk utána a témának. A metszés után jön a takarítás. A levágott, illetve az előző évről visszamaradt levelek, ágak, „majd tavasszal kezdünk vele valamit” kupacok nem engedik fejlődni a füvet, a növényzetet, ezért ragadjunk levélseprűt, szedjünk össze mindent! Ha megvagyunk, eszünkbe se jusson elégetni! Egyrészt azért, mert nem véletlenül van érvényben az egész országban tűzgyújtási tilalom, másrészt azért, mert környezetszennyező, szomszédok életét megkeserítő füstöt eregetünk, harmadrészt pedig azért, mert saját magunkat károsítjuk meg.
Teremtsünk talajt!
Ha kertünk van, legyen komposztálónk is, ahol a levelek, kisebb ágak, minden növényi hulladék később gazdag humusszá válik, amivel sokkal jobb minőségűvé tehetjük a veteményeskertünk földjét. Ehhez nem kell más, mint egy raklapokból, lécekből összetákolt, esetleg földbe ásott, vagy épp készen vásárolt komposztáló, amit feltöltünk a kerti hulladékkal. Az ágakat vágjuk fel kis darabokra, mert sokkal nehezebben rothadnak meg, mint mondjuk, a levelek. Persze nem árt tisztában lenni azzal, mit szabad és mit tilos a komposztálóba hajítani, a kávézacc és a tojáshéj például mehet, de a csont, az ételmaradék, a déligyümölcsök vegyszerekkel kezelt héja már nem való oda. A komposzthalmot egész évben tölthetjük, nyaranta locsolni és forgatni sem árt. A kész tavalyi vagy még régebbi humusszal most javíthatjuk fel a földet – ha már elveteményeztünk, vagy a metszett, lemosó permetezésen és gyökérszellőztetésen átesett fáknak, bokroknak kedveznénk, szórjuk ki alájuk, majd sekélyen dolgozzuk a talajba.
Metszés, trágyázás és gyomlálás
Komposzt hiányában sokan nekiállnak trágyázni, ám nagyon nem mindegy, ezt hogyan tesszük. Alapvetően a szerves trágyát ősszel érdemes a földbe forgatni, így tavasszal biztosan nem égeti ki semmi a sarjadó növényeket. De mit tegyünk, ha ez ősszel elmaradt, és gyászos állapotú a talaj? Szerkezetét továbbra is földdé érett szerves trágyával tudjuk a legjobban feljavítani, bár sokan inkább a műtrágyás tápanyagpótlásra esküsznek. Mivel kertről van szó, és a természetben tevékenykedünk, érdemes a művi helyett a természetközeli megoldásokat választani, már kaphatunk szárított vagy komposztált marhatrágyát is, amelyekkel könnyebben dolgozhatunk. Friss trágyát ne használjunk a tavaszi kertben, mert több kárt okozhat, mint hasznot.
Ha feljavítottunk a földet, akkor következő lépésként érdemes kihúzkodni a gazokat, hogy ne azok szívják el a táplálékot a haszonnövények elől.
Gondos tervezés után ültethetünk is!
A kert újratervezése vagy a kertépítés nem egyszerű folyamat, először mérjük le rendesen a rendelkezésünkre álló területet, és papíron tervezzük meg, hova milyen növényt szeretnénk ültetni. Ha megvagyunk, jöhet a tereprendezés, utána pedig a várva várt ültetés, illetve magvetés. Ha füvesíteni szeretnénk, azt is megtehetjük, bár tavasszal több öntözést, gyomlálást és odafigyelést igényel a folyamat, mint ősszel. A meglévő gyepet szellőztessük át, a kikopott foltoknál pótoljuk a füvet, és akár az első fűnyírást is megejthetjük. A veteményeskertbe már elvethetjük a répaféléket, korai salátákat, a sóskát, a spenótot, a céklát, a retket, a hagymát, de a kukorica- és zöldbabmagokkal, illetve a palántákkal (paradicsom, paprika, tökfélék, pillangósvirágúak) még várjunk pár hetet az igazán jó időre.
Most van ideje még az eper és a málna átültetésének, ha jelenlegi földjük már kimerült, a növények pedig túlszaporodtak. Gondoskodjunk a talaj takarásáról is, hogy a gyomnövények ne jussanak fényhez: mulccsal, fűrészporral vagy gazdaboltokban kapható talajtakaróval előzhetjük meg a gyomosodást – nagyon hálásak leszünk érte nyáron, amikor nem kell állandóan gazolni és kapálni. Ez főleg a földdel érintkező gyümölcsű epernél és a szúrós málnánál előnyös, egyiket sem nagy élmény egész nyáron gazolgatni.
Kell-e öntözőrendszer?
Már most érdemes gondolnunk növényeink nyári vízellátására. A legtermészetesebb módszer az esővíz összegyűjtése. Pucoljuk ki alaposan az ereszeket, a különböző csatornákat, mert könnyen eldugulnak. Ezután vezessük a vizet egy erre a célra kihelyezett hordóba vagy gazdaboltokban kapható esővízgyűjtő tartályokba. Ha gyakran és nagy területeket öntözünk, akár kutat is ásathatunk, hiszen annak klórmentes vize könnyen és olcsón felhasználható. Kút hiányában a kerti csapot némi ügyintézés és szerelés ellenében locsolási célú mellékvízmérővel szerelhetjük fel. Ha ezt be is jelentjük a vízszolgáltatónál, legalább a csatornadíjtól megszabadulunk. Az öntözést legegyszerűbben slaggal végezhetjük, ilyenkor tavasszal nézzük át a meglévő készletet, nem lyukadt-e ki, vagy lett más baja. Ha kell, cseréljük ki a csöveket, csapokat. Komplett, talajra fektetett öntözőrendszer kiépítéséhez már mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, vagy szakembert kell felkérnünk, de a jól összerakott rendszer valóban könnyen és gazdaságosan működtethető.
Mihez kezdjünk az állatokkal?
A kertben nemcsak a növényeknek, de az állatoknak is van helyük, sőt! A madarak, méhek (a nem megfelelő vegyszerrel történő permetezés nagyon sokat árthat nekik!) védelme kiemelten fontos. Az egyre fogyó fecskék szaporodását mű fecskefészekkihelyezésével segíthetjük, a többi madarat pedig macskák számára elérhetetlen helyre kitett fészekodúkkal, madáritatóval és fürdetővel vonzhatjuk a kertbe. A méhek nagyon szeretik az egyébként talajjavító hatásáról is ismert mézontófüvet, de lakhatásukban is segíthetjük őket üreges farönkök kihelyezésével. A darazsakat persze jobb elkapni természetes, olcsón beszerezhető darázscsapdák segítségével. Persze a darazsakon kívül több más olyan állat is érkezik hozzánk, amelyeknek annyira nem örülünk.
A veteményeskertben a csigák, földibolhák, levél- és pajzstetvek, pajorok, vakondok okozhatnak kellemetlenségeket. Mielőtt erős vegyszerekhez nyúlnánk, próbálkozzunk természetes módszerekkel! A rózsák mellé ültessünk levendulabokrokat vagy körömvirágot, mert elűzik a tetveket, ugyanígy hatásos a csalánlé is, amit szórófejes flakonból spriccelhetünk az atkák vagy tetvek által megtámadott növényre. Jó rovarölő szer a folyékony mosogatószer vagy kenőszappan vizes oldata, egy kis ecet, de a fokhagymaolaj is. A csigák ellen nagyszerűen használható a keserűsó vagy néhány tojás összetört héja, amit a megtámadott növény köré szórunk.
Az is segít, ha átteleltetünk néhány sünt a kertben, mert nagyon szeretik a meztelencsigákat, ahogy a csirkék és vakondok is. Ez utóbbi állat viszont csúnyán feltúrja a kertet, elűzésében segít a kutya, a macska, az arra járó gólya, de házi állatkert hiányában a saját kezünkbe kell venni az irányítást. Védett állatról lévén szó maximum az elűzése ajánlott a járatba dobott fokhagyma vagy más, rossz szagú növény használatával, de segíthet a pereméig földbe beásott sörös, ásványvizes üveg, ami riasztó hatású hangokat ad ki a kis földtúrók számára. Ha ez sem válik be, ott vannak az elektromos vagy napelemes vakondriasztók, illetve a ricinusolajjal dolgozó természetes készítmény.
Forrás: Divany
