Nyílászárók, műanyag ablakok osztályozása, működése és részei

Az ablakok rendszerint a külső falszerkezetek­ben kialakított falnyílásokat lezáró szerkezetek.

Nyílászáró áruházunkban műanyag ablakokat forgalmazunk szabvány méretben és gyártunk egyedi méretekben is!

Az ablakok elsődleges rendeltetése a következő:

• a természetes fény helyiségbejutásának biztosítása (be-világítás);
• a zavartalan kilátás lehetővé tétele (vizuális kapcsolat a külső környezettel);
• a természetes szellőzés lehetővé tétele (megfelelő lég­csere biztosítása);
• megfelelő hangszigetelés;
• megfelelő hőszigetelés;
• külső hatásokkal szembeni megfelelő védelem (szél, csapadék, por stb.);
• biztonság és balesetvédelem (kizuhanás megakadályo­zása, betörésbiztosság).

Az ablakok a homlokzatok megjelenését meghatározó szerkezeti elemek. Ezért fontos, hogy a beépített szerkezetek megfeleljenek az ide vonatkozó esztétikai igényeknek és követelményeknek.

Ablakok osztályozása

A követelményeknek és igényeknek megfelelően sokféle ablak készülhet, a különböző típusokat azonban elsősorban anyaguk és működésük szerint csoportosítják. Emellett az építési gyakorlatban elterjedt az ablakszárnyak szerkezeti jellege (rétegszáma) szerinti megkülönböztetés is.

Anyaga szerint megkülönböztetünk:

• -fa;
• -fém (acél, alumínium);
• műanyag;
• vegyes (kombinált) ablakokat (pl. fa-alumínium).

Napjainkban leggyakrabban fa és műanyag ablakokat alkal­maznak.

Működésük alapján az ablaktípusok lehetnek:

• nyíló;
• bukó;
• nyíló-bukó;
• billenő, -forgó;
• toló;
• fix (nem nyitható) ablakok

Az ablakszárnyak szerkezeti jellege szerint lehet:

• egyrétegű:
• – egyszeres üvegezésű;
• – kettős üvegezésű;
• – hőszigetelő üvegezésű,
• – háromrétegű üvegezésű (fokozottan hőszigetelő);
• egyesített szárnyas;
• kétrétegű (külső és belső szárnnyal kialakított) ablak.

Ablakok működése, szerkezeti részei

A nyílászárók (így az ablakok) működése alatt a szárny­szerkezet nyitási módját értjük (lásd előző felsorolás). Ezt minden esetben a funkcionális követelmények (pl. szellőz­tetés), a rendelkezésre álló hely nagysága, az egyedi igé­nyek, valamint egyéb építészeti szempontok (pl. árnyékolás) határozzák meg.

Nyíló ablakok

A nyíló ablakok ablakszárnyai oldalsó függőleges ten­gelyük körül elfordulva rendszerint befelé nyílnak. Köny-nyen működtethetők, vasalatuk egyszerű, külső felületük is könnyen tisztítható. További előnyük, hogy a szárnyak teljes kinyitásával lényegében a teljes ablak-keresztmetszet­tel megegyező szabad nyílás jön létre. Hátrányuk viszont, hogy a szárnyak méretétől függően jelentős lehet a nyitás­hoz szükséges helyigény. A nyíló ablak a szárnyak száma szerint lehet egyszárnyú vagy kétszárnyú.

Bukó ablakok

A bukó ablakok ablakszárnya az alsó vízszintes tengelye körül befelé fordulva nyitható. Kis helyigényének köszönhe­tően elsősorban kis alapterületű helyiségekben (WC, fürdő, konyha) alkalmazzák. Adott magasság felett a bukóablakok nyitását/zárását egyedi vasalat vagy elektromos motor biz­tosítja. Bukóablakokkal a szellőztetés jól szabályozható, a külső felületek tisztítása azonban nehézkes.

Nyíló-bukó ablakok

A nyíló-bukó ablakok az előző két nyitási mód egymás­tól független alkalmazását lehetővé tevő, egyedi vasalattal készülnek. Az ablakszárny a kilincs különböző helyzetbe állításával oldalra nyitható vagy buktatható. Új épületeknél ez a leggyakrabban alkalmazott ablaktípus.

Billenőablakok

A billenőablakok szárnyszerkezete a vízszintes közép­tengely körül elforgatható. A szárny teljes terhe a tengely két végpontján adódik át a vasalatra. Az ilyen ablakokkal a szellőztetés jól szabályozható, de a nyithatóság mértéke korlátozott.

Forgóablakok

A forgóablakok működési elve a billenőablakokhoz hasonló azzal a különbséggel, hogy itt a szárnyszerkezet a függőleges középtengelye körül (oldalirányba) forgatható. (A billenő- és forgóablakoknál nem biztosítható a megfelelő légzárás, ezért ilyen ablakokat ma már csak ritkán alkal­maznak.)

Tolóablakok

Tolóablakoknál az ablakszárny – általában fele-fele arányban – saját síkjában függőlegesen feltolható (vagy víz­szintesen eltolható). Az ilyen ablakok legnagyobb előnye, hogy működtetés közben egyáltalán nem „vesznek el” teret a helyiségből, a mozgatható szárnnyal pedig pontosan sza­bályozható a szellőztetés. Hátrányuk viszont, hogy a teljes ablak-keresztmetszeten legfeljebb félig képezhető szabad nyílás. Tisztításuk gyakran nehézkes. A tolóablakok alkal­mazása hazánkban kevésbé elterjedt.

Fix (nem nyitható) ablakok

Fix (nem nyitható) ablakok esetében a szárnyszerkezet egybe van építve a tokkal. Ilyen ablakokat rendszerint -más nyitható ablakok mellett- a szükséges megvilágítás biztosí­tása céljából alkalmaznak. (Csak fix ablakok beépítése álta­lában nem ajánlott, mivel így a helyiség természetes szellőz­tetése nem biztosítható.) A tervezés során ügyelni kell arra, hogy a fix ablakok külső tisztíthatósága megoldható legyen (pl. nyitható ablakok mellé építve).

Az ablakok két fő szerkezeti része az ablaktok és az ablakszárny.

Tok

A tok keresztmetszeti szelvénye a különböző anyagú és gyártmányú ablakoknál eltérő.

A tokszerkezet fő részei:

• felső tokrész (szemöldök);
• alsó tokrész (könyöklő);
• függőleges tokszárak;
• tokosztások (vízszintes és függőleges irányúak, nincs minden esetben)

A tok keresztmetszetének geometriája általában minden részen azonos. Napjainkban a korszerű ablakoknál az alsó tokrész a geometriához igazodó profilú, peremes, kifelé lej­tő fémlemez takaróelemet kap.

Szárnyszerkezet

A szárnyszerkezet két fő részét a szárnykeret és az üve­gezés képezi. A szárnykeret a tokkal megegyező anyagú szerkezet, amely minden oldalon azonos szelvényű. A szárnykere­ten (körben az ütközési felületek mentén) helyezkednek el a tömítőprofilok, amelyek a tok és szárny közötti megfelelő légzárást biztosítják. A szárnykeret minden oldalról közre­fogja az üvegezést.

Az üvegezés az ablakok legnagyobb felületű szerkezeti részét képezi. Ebből adódóan a teljes ablakszerkezet kü­lönböző követelményeknek való megfelelőségét alapvetően meghatározza az üvegezés kialakítása. Önmagában az üveg kedvezőtlen tulajdonságai következtében (rossz hőszige­telés, ridegség, mechanikai hatásokkal szemben kevésbé ellenálló stb.) csak kevés mai követelménynek felelne meg. Hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére az elmúlt év­tizedekben többféle megoldás terjedt el.

Régebben a faablakok üvegezését egyszerű sík üvegtáb­lákból készítették. Ezeket távtartó és teherhordó ékekkel pontosan beállítva, üvegrögzítő szegekkel, kikeményedő kittbe ágyazva építették be a szárnykeretbe. Az 1960-70-es években kezdett elterjedni hazánkban is az ún. hőszigetelő üvegezés. Ennek lényege, hogy két síküveg táblát a szélek mentén rugalmas anyaggal beragasztott, pá­ramentesítő kitöltésű (anyagú) távtartó kapcsol össze lég­mentesen .

Az üvegtáblák közötti légréteg vas­tagsága <20 mm, az üvegeké 4-6 mm (különleges igény ese­tén több). Napjainkban a korszerű, hőszigetelő üvegezésű ablakok légrétegét gyakran (a levegőnél könnyebb) gázzal töltik ki, a külső üvegtáblát (belső oldalon) pedig filmszerű, hő- és fényvédő felületi bevonattal látják el, ezzel is fokozva az üvegezés hőszigetelő tulajdonságát. Fokozott biztonsági követelmények esetén egyszerű síküvegek helyett fémháló erősítéses üveget, edzett üveget, valamint rétegelt-ragasztott üveget alkalmaznak. Manapság az üvegbetétek beépítése öntapadó szalag, tömítő kitt vagy rugalmas, alakos profilok közvetítésével, üvegrögzítő profilokkal történik.

A műszaki gyakorlatban a különböző nyílászárókat (ab­lakokat, ajtókat) rendszerint az elemkapcsolataik alapján adják meg. (Kialakításuk, gyártásuk, beépítésük ennek megfelelően értelmezhető.).

A nyílászárókat meghatározó három szerkezeti elemkapcsolat:

• a tok és szárnyszerkezet csatlakozása,
• a szárny és üvegezés (szárnybetét) kapcsolata és
• a befogadó szerkezet és tokszerkezet csatlakozása.

Tok és szárnyszerkezet

A tok és szárnyszerkezet között minden esetben (a szárny megfelelő működtetését (nyithatóságát) lehetővé tevő) hézag található. Alapkövetelmény, hogy zárt (csukott) állapotban ez a hézag teljes hosszban tömítéssel védve legyen a külön­böző hatásoktól (szennyeződésektől, zajtól, nedvességtől, csapadéktól stb.). A megfelelő tömítés az egyik legfon­tosabb, elengedhetetlen feltétele annak, hogy a teljes ab­lakszerkezet megfeleljen a műszaki követelményeknek.

Az alkalmazott ablak típusától (a tok és szárny keresztmetszeti geometriájától) függően a tok-szárny csatlakozás egy vagy két síkon körbefutó, rugalmas lég- és vízzáró profillal van tömítve (egyszeres, kétszeres tömítés). A kétoldali függő­leges és a szemöldökvonali (felső) vízszintes tok-szárny kap­csolatok csomópontjai azonosak. Az alsó vízszin­tes él (könyöklő) mentén – a nagyobb igénybevételek miatt – a kapcsolódó elemekhez igazodó fém vízkivezető profil található .

A körbefutó hézag megfelelő tömítéséhez nem elegendő csak a tömítőprofilok alkalmazása. Emellett fontos az is, hogy a szárnyat tartó és rögzítő vasalatok pontos, egyen­letes (elmozdulásmentes) és tartós tok-szárny kapcsolatot biztosítsanak. A tok és szárny megfelelő csatlakozását teljes egészében az ablak gyártása során kell kialakítani.

A befogadó szerkezet és a tokszerkezet csatlakozását az ablak beépítése során, az építés helyszínén alakítják ki. Ekkor kell rögzíteni az ablakot a befogadó és tokszerkezet rugalmas összekapcsolásával. A falnyílás és a tokszerkezet közötti hézagot (elhelyezési köz) teljes hosszában tömíteni kell, majd ezek esztétikus megjelenést képező eltakarásáról is gondoskodni szükséges .

A befogadó- és a tokszerkezet csatlakozásának kialakítá­sával később a nyílászárók beépítésénél foglalkozunk rész­letesen.

Ablakszárny és az üvegezés kapcsolata

Az ablakszárny és az üvegezés kapcsolatát meghatá­rozza az üvegezés típusa és az ablakszárny anyaga. Az üve­gezés beépítése minden esetben annak pontos beállításával, kiékelésével kezdődik. Az ékek elhelyezésénél mindig fi­gyelembe veszik a nyitási módot és a működtetésből adódó igénybevételeket. A pontos beállítás és rögzítés mellett külö­nösen fontos az ablakszárny és az üvegezés csatlakozásának megfelelő tömítése. Régebben a sík üveglapokat hagyomá­nyos módon üvegezőszeggel és tömítő-rögzítő tapaszolás­sal (gittel) rögzítették.

Napjainkban a hőszigetelő üvegezés rögzítésénél ez utóbbi megoldást már nem alkalmazzák. Fa ablakok esetén a rögzítést általában üvegszorító léccel ké­pezik, a megfelelő tömítést pedig rugalmas tömítőanyaggal (sziloplaszttal) biztosítják . Műanyag vagy fém ablakoknál az üvegezés rögzítését és a tömítést egyaránt két­oldali rugalmas üvegezőprofilokkal biztosítják .

Az egyik oldalon az üvegezőprofil a szorítószegélyhez kap­csolódik. Napjainkban az ablakszárny és az üvegezés kap­csolatát teljes egészében a gyártás során alakítják ki.

Forrás: kreativlakas