Az ablakok rendszerint a külső falszerkezetekben kialakított falnyílásokat lezáró szerkezetek.
Nyílászáró áruházunkban műanyag ablakokat forgalmazunk szabvány méretben és gyártunk egyedi méretekben is!
Az ablakok elsődleges rendeltetése a következő:
- a természetes fény helyiségbejutásának biztosítása (be-világítás);
- a zavartalan kilátás lehetővé tétele (vizuális kapcsolat a külső környezettel);
- a természetes szellőzés lehetővé tétele (megfelelő légcsere biztosítása);
- megfelelő hangszigetelés;
- megfelelő hőszigetelés;
- külső hatásokkal szembeni megfelelő védelem (szél, csapadék, por stb.);
- biztonság és balesetvédelem (kizuhanás megakadályozása, betörésbiztosság).
Az ablakok a homlokzatok megjelenését meghatározó szerkezeti elemek. Ezért fontos, hogy a beépített szerkezetek megfeleljenek az ide vonatkozó esztétikai igényeknek és követelményeknek.
Ablakok osztályozása
A követelményeknek és igényeknek megfelelően sokféle ablak készülhet, a különböző típusokat azonban elsősorban anyaguk és működésük szerint csoportosítják. Emellett az építési gyakorlatban elterjedt az ablakszárnyak szerkezeti jellege (rétegszáma) szerinti megkülönböztetés is.
Anyaga szerint megkülönböztetünk:
- -fa;
- -fém (acél, alumínium);
- műanyag;
- vegyes (kombinált) ablakokat (pl. fa-alumínium).
Napjainkban leggyakrabban fa és műanyag ablakokat alkalmaznak.
Működésük alapján az ablaktípusok lehetnek:
- nyíló;
- bukó;
- nyíló-bukó;
- billenő, -forgó;
- toló;
- fix (nem nyitható) ablakok
Az ablakszárnyak szerkezeti jellege szerint lehet:
- egyrétegű:
- – egyszeres üvegezésű;
- – kettős üvegezésű;
- – hőszigetelő üvegezésű,
- – háromrétegű üvegezésű (fokozottan hőszigetelő);
- egyesített szárnyas;
- kétrétegű (külső és belső szárnnyal kialakított) ablak.
Ablakok működése, szerkezeti részei
A nyílászárók (így az ablakok) működése alatt a szárnyszerkezet nyitási módját értjük (lásd előző felsorolás). Ezt minden esetben a funkcionális követelmények (pl. szellőztetés), a rendelkezésre álló hely nagysága, az egyedi igények, valamint egyéb építészeti szempontok (pl. árnyékolás) határozzák meg.
Nyíló ablakok
A nyíló ablakok ablakszárnyai oldalsó függőleges tengelyük körül elfordulva rendszerint befelé nyílnak. Köny-nyen működtethetők, vasalatuk egyszerű, külső felületük is könnyen tisztítható. További előnyük, hogy a szárnyak teljes kinyitásával lényegében a teljes ablak-keresztmetszettel megegyező szabad nyílás jön létre. Hátrányuk viszont, hogy a szárnyak méretétől függően jelentős lehet a nyitáshoz szükséges helyigény. A nyíló ablak a szárnyak száma szerint lehet egyszárnyú vagy kétszárnyú.
Bukó ablakok
A bukó ablakok ablakszárnya az alsó vízszintes tengelye körül befelé fordulva nyitható. Kis helyigényének köszönhetően elsősorban kis alapterületű helyiségekben (WC, fürdő, konyha) alkalmazzák. Adott magasság felett a bukóablakok nyitását/zárását egyedi vasalat vagy elektromos motor biztosítja. Bukóablakokkal a szellőztetés jól szabályozható, a külső felületek tisztítása azonban nehézkes.
Nyíló-bukó ablakok
A nyíló-bukó ablakok az előző két nyitási mód egymástól független alkalmazását lehetővé tevő, egyedi vasalattal készülnek. Az ablakszárny a kilincs különböző helyzetbe állításával oldalra nyitható vagy buktatható. Új épületeknél ez a leggyakrabban alkalmazott ablaktípus.
Billenőablakok
A billenőablakok szárnyszerkezete a vízszintes középtengely körül elforgatható. A szárny teljes terhe a tengely két végpontján adódik át a vasalatra. Az ilyen ablakokkal a szellőztetés jól szabályozható, de a nyithatóság mértéke korlátozott.
Forgóablakok
A forgóablakok működési elve a billenőablakokhoz hasonló azzal a különbséggel, hogy itt a szárnyszerkezet a függőleges középtengelye körül (oldalirányba) forgatható. (A billenő- és forgóablakoknál nem biztosítható a megfelelő légzárás, ezért ilyen ablakokat ma már csak ritkán alkalmaznak.)
Tolóablakok
Tolóablakoknál az ablakszárny – általában fele-fele arányban – saját síkjában függőlegesen feltolható (vagy vízszintesen eltolható). Az ilyen ablakok legnagyobb előnye, hogy működtetés közben egyáltalán nem „vesznek el” teret a helyiségből, a mozgatható szárnnyal pedig pontosan szabályozható a szellőztetés. Hátrányuk viszont, hogy a teljes ablak-keresztmetszeten legfeljebb félig képezhető szabad nyílás. Tisztításuk gyakran nehézkes. A tolóablakok alkalmazása hazánkban kevésbé elterjedt.
Fix (nem nyitható) ablakok
Fix (nem nyitható) ablakok esetében a szárnyszerkezet egybe van építve a tokkal. Ilyen ablakokat rendszerint -más nyitható ablakok mellett- a szükséges megvilágítás biztosítása céljából alkalmaznak. (Csak fix ablakok beépítése általában nem ajánlott, mivel így a helyiség természetes szellőztetése nem biztosítható.) A tervezés során ügyelni kell arra, hogy a fix ablakok külső tisztíthatósága megoldható legyen (pl. nyitható ablakok mellé építve).
Az ablakok két fő szerkezeti része az ablaktok és az ablakszárny.
Tok
A tok keresztmetszeti szelvénye a különböző anyagú és gyártmányú ablakoknál eltérő.
A tokszerkezet fő részei:
- felső tokrész (szemöldök);
- alsó tokrész (könyöklő);
- függőleges tokszárak;
- tokosztások (vízszintes és függőleges irányúak, nincs minden esetben)
A tok keresztmetszetének geometriája általában minden részen azonos. Napjainkban a korszerű ablakoknál az alsó tokrész a geometriához igazodó profilú, peremes, kifelé lejtő fémlemez takaróelemet kap.
Szárnyszerkezet
A szárnyszerkezet két fő részét a szárnykeret és az üvegezés képezi. A szárnykeret a tokkal megegyező anyagú szerkezet, amely minden oldalon azonos szelvényű. A szárnykereten (körben az ütközési felületek mentén) helyezkednek el a tömítőprofilok, amelyek a tok és szárny közötti megfelelő légzárást biztosítják. A szárnykeret minden oldalról közrefogja az üvegezést.
Az üvegezés az ablakok legnagyobb felületű szerkezeti részét képezi. Ebből adódóan a teljes ablakszerkezet különböző követelményeknek való megfelelőségét alapvetően meghatározza az üvegezés kialakítása. Önmagában az üveg kedvezőtlen tulajdonságai következtében (rossz hőszigetelés, ridegség, mechanikai hatásokkal szemben kevésbé ellenálló stb.) csak kevés mai követelménynek felelne meg. Hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére az elmúlt évtizedekben többféle megoldás terjedt el.
Régebben a faablakok üvegezését egyszerű sík üvegtáblákból készítették. Ezeket távtartó és teherhordó ékekkel pontosan beállítva, üvegrögzítő szegekkel, kikeményedő kittbe ágyazva építették be a szárnykeretbe. Az 1960-70-es években kezdett elterjedni hazánkban is az ún. hőszigetelő üvegezés. Ennek lényege, hogy két síküveg táblát a szélek mentén rugalmas anyaggal beragasztott, páramentesítő kitöltésű (anyagú) távtartó kapcsol össze légmentesen .
Az üvegtáblák közötti légréteg vastagsága <20 mm, az üvegeké 4-6 mm (különleges igény esetén több). Napjainkban a korszerű, hőszigetelő üvegezésű ablakok légrétegét gyakran (a levegőnél könnyebb) gázzal töltik ki, a külső üvegtáblát (belső oldalon) pedig filmszerű, hő- és fényvédő felületi bevonattal látják el, ezzel is fokozva az üvegezés hőszigetelő tulajdonságát. Fokozott biztonsági követelmények esetén egyszerű síküvegek helyett fémháló erősítéses üveget, edzett üveget, valamint rétegelt-ragasztott üveget alkalmaznak. Manapság az üvegbetétek beépítése öntapadó szalag, tömítő kitt vagy rugalmas, alakos profilok közvetítésével, üvegrögzítő profilokkal történik.
A műszaki gyakorlatban a különböző nyílászárókat (ablakokat, ajtókat) rendszerint az elemkapcsolataik alapján adják meg. (Kialakításuk, gyártásuk, beépítésük ennek megfelelően értelmezhető.).
A nyílászárókat meghatározó három szerkezeti elemkapcsolat:
- a tok és szárnyszerkezet csatlakozása,
- a szárny és üvegezés (szárnybetét) kapcsolata és
- a befogadó szerkezet és tokszerkezet csatlakozása.
Tok és szárnyszerkezet
A tok és szárnyszerkezet között minden esetben (a szárny megfelelő működtetését (nyithatóságát) lehetővé tevő) hézag található. Alapkövetelmény, hogy zárt (csukott) állapotban ez a hézag teljes hosszban tömítéssel védve legyen a különböző hatásoktól (szennyeződésektől, zajtól, nedvességtől, csapadéktól stb.). A megfelelő tömítés az egyik legfontosabb, elengedhetetlen feltétele annak, hogy a teljes ablakszerkezet megfeleljen a műszaki követelményeknek.
Az alkalmazott ablak típusától (a tok és szárny keresztmetszeti geometriájától) függően a tok-szárny csatlakozás egy vagy két síkon körbefutó, rugalmas lég- és vízzáró profillal van tömítve (egyszeres, kétszeres tömítés). A kétoldali függőleges és a szemöldökvonali (felső) vízszintes tok-szárny kapcsolatok csomópontjai azonosak. Az alsó vízszintes él (könyöklő) mentén – a nagyobb igénybevételek miatt – a kapcsolódó elemekhez igazodó fém vízkivezető profil található .
A körbefutó hézag megfelelő tömítéséhez nem elegendő csak a tömítőprofilok alkalmazása. Emellett fontos az is, hogy a szárnyat tartó és rögzítő vasalatok pontos, egyenletes (elmozdulásmentes) és tartós tok-szárny kapcsolatot biztosítsanak. A tok és szárny megfelelő csatlakozását teljes egészében az ablak gyártása során kell kialakítani.
A befogadó szerkezet és a tokszerkezet csatlakozását az ablak beépítése során, az építés helyszínén alakítják ki. Ekkor kell rögzíteni az ablakot a befogadó és tokszerkezet rugalmas összekapcsolásával. A falnyílás és a tokszerkezet közötti hézagot (elhelyezési köz) teljes hosszában tömíteni kell, majd ezek esztétikus megjelenést képező eltakarásáról is gondoskodni szükséges .
A befogadó- és a tokszerkezet csatlakozásának kialakításával később a nyílászárók beépítésénél foglalkozunk részletesen.
Ablakszárny és az üvegezés kapcsolata
Az ablakszárny és az üvegezés kapcsolatát meghatározza az üvegezés típusa és az ablakszárny anyaga. Az üvegezés beépítése minden esetben annak pontos beállításával, kiékelésével kezdődik. Az ékek elhelyezésénél mindig figyelembe veszik a nyitási módot és a működtetésből adódó igénybevételeket. A pontos beállítás és rögzítés mellett különösen fontos az ablakszárny és az üvegezés csatlakozásának megfelelő tömítése. Régebben a sík üveglapokat hagyományos módon üvegezőszeggel és tömítő-rögzítő tapaszolással (gittel) rögzítették.
Napjainkban a hőszigetelő üvegezés rögzítésénél ez utóbbi megoldást már nem alkalmazzák. Fa ablakok esetén a rögzítést általában üvegszorító léccel képezik, a megfelelő tömítést pedig rugalmas tömítőanyaggal (sziloplaszttal) biztosítják . Műanyag vagy fém ablakoknál az üvegezés rögzítését és a tömítést egyaránt kétoldali rugalmas üvegezőprofilokkal biztosítják .
Az egyik oldalon az üvegezőprofil a szorítószegélyhez kapcsolódik. Napjainkban az ablakszárny és az üvegezés kapcsolatát teljes egészében a gyártás során alakítják ki.
Forrás: kreativlakas