Az építőanyagok gyűjtőfogalom számos olyan anyagot foglal magában, melyek kémiai szerkezetük alapján különböző csoportokba sorolhatók.
Eljárás:
Az alapanyag és építőanyag fogalmakat az építőiparban olyan anyagokra használják, melyekből szerkezeti elemek és építmények létesülnek. Az építőanyagok gyűjtőfogalom számos olyan anyagot foglal magában, melyek kémiai szerkezetük alapján különböző csoportokba sorolhatók. A Németországban használatos építőanyagok az alábbi kategóriákba sorolhatók:
A betonon belül megkülönböztetünk normál betont és könnyűbetont. A normál beton cement, valamint homok és kavics, mint adalékanyag keveréke. A normál betonban általában nincsenek üregek, és nagy a nyomásállósága. Ha a normál betont acélbetétekkel erősítik meg, vasbetonról beszélünk.
A könnyűbeton összetevőiben különbözik a normál betontól. Általában tufát és duzzadó agyagot kevernek hozzá, és a nyomásállósága lényegesen alacsonyabb. A beton egy különleges változata a gázbeton. Ez úgy keletkezik, hogy gázfejlesztő anyagokat kevernek a betonhoz, aminek következtében az az edzés során porózus szerkezetűvé válik.
A beton megmunkálására legjobban a fúrókalapács alkalmas, mivel ennél nem kell nyomást kifejteni a gépre.
A falazat anyaga lehet tömör tégla, üreges tégla és lapanyag. A tömör tégla egységes szerkezetű (az építőanyagtól függően tömör vagy porózus). Mind a fúrókalapács, mind az ütvefúró alkalmas ezek fúrására.
Az üreges tégla ugyanolyan anyagból készül, de a tömör téglával ellentétben számos üreg található benne. Az üreges tégla feldolgozására ezért inkább ütvefúrót használnak, mivel a fúrókalapács túl nagy ütőerőt fejt ki.
A lapanyagok vékony falú építőanyagok, mint a gipszkartonlap és különböző faanyagból készült lapok. Ezeket elsősorban a belsőépítésben használják. Ezek fúrására alkalmas az ütvefúró, ha az ütő funkció ki van kapcsolva, és az akkus fúrócsavarozó is.
