A padlók több rétegből állnak de ahhoz, hogy a hőszigetelés hatékony legyen és a hőérzetet se rontsa el semmi otthonunkban fontos, hogy padlónk esztétikus kinézete mellett a szigetéléséről is kellőképpen gondoskodjunk. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk, a hőveszteség is igencsak megnövekedhet, így hosszú távon is kifizetődő egy megfelelő szigetelés. A legjobb választás az ilyen munkálatok esetén a Rockwool kőzetgyapot.

 

Padló szigetelése, de hogyan?

 

Mielőtt neki kezdenénk a munkálatoknak, mindenképpen ellenőrizni kell a fogadófelület állapotát, hogy megfelelő-e a használatra. Első lépésként a szegélycsíkokat kell elhelyezni a falak mentén majd ezt követően kezdhetjük meg a hangszigetelő lemezek elhelyezését. A lemezeknek egymással kötésben kell lenniük, a lehelyezést bentről kifelé érdemes megkezdeni. Abban az esetben ha már egy teljes lemezt nem tudunk elhelyezni, precíz és pontos mérés után méretre tudjuk vágni őket szigetelő vágókéssel. A lemezek kötésben lesznek ha a következő sort, a már a méretre vágott lemez megmaradt felével kezdjük. Úsztatott aljzat kialakításához  OSB lapot érdemes használni, ezt is hasonlóan egymásba csúsztatva kell lehelyezni, valamint a második réteget merőlegesen kell elhelyezni az elsőre, figyelem előtt tartva azt, hogy megfelelően illeszkedjenek egymáshoz. Felhelyezést követően csak óvatosan szabad rájuk lépni, hogy semmiképpen se sérüljenek. Mindenképpen rögzíteni kell egymáshoz az OSB lapokat, erre a legegyszerűbb módszer, ha egymáshoz csavarozzuk őket. A burkolat befolyásolja azt, hogy hogyan kell a szegélycsíkokat eltávolítani. Ha olyan anyagot fektetünk le ami a hanghatásoktól célzott védeni minket akkor az úsztatott aljzat felett le is vághatjuk a szegélycsíkokat. Ha másféle padló kerül elhelyezésre akkor csak annak lerakása után érdemes levágni a szegélycsíkokat.

 

Padlószigetelés szerepe

 

Egy kiváló szigetelőnek két szempontból is hatékonyan kell működnie. Az első szempont a hőszigetelés a második pedig a hangszigetelés. Jó hőszigetelés esetén a komfort-érezünk is sokkal jobb lesz, valamint a hőveszteség is csökkenni fog, ami a fűtés számlákat is javában csökkenteni fogja. Továbbá kellemetlen hangoktól, zajoktól is megóv minket. Így akár egy üres, fűtetlen helyiség akár egy próbaterem van alattunk mindenképpen védve leszünk a kellemetlen hatásoktól.

Rockwool padlószigetelő

 

A Rockwool kőzetgyapot padlószigetelő termékek használata számottevő előnnyel jár. Amellett, hogy a kőzetgyapot teljesen újrahasznosítható természetes anyag, vagyis hozzájárul a fenntarthatósághoz is, hosszútávon tartós, energia hatékony és még a hangszigetelési funkciókat is kiválóan ellátja. Egy sajnálatos tűz esetén pedig tűzállóságának hála, korlátozza a tűz terjedését is. Így nem is kérdés, hogy a Rockwool a legjobb választás, ha szigetelni szeretnénk!

Nincs olyan háztartás, amelyben ne lenne szükség szerszámokra. A legpraktikusabb megoldást egy otthoni szerszámkészlet jelenti. Csaknem mindenkinek szüksége van élete során szerszámokra, még akkor is, ha általában nem szokott szerelni.

Sokan ahelyett, hogy szerszámkészletet tartanának otthon, inkább kihívnak egy szerelőt, ha valami elromlik. Miért fizetnénk ki súlyos pénzösszegeket egy kép falra szereléséért, a csavarok meghúzásáért, vagy egy bútor összerakásáért, ha ezeket mi magunk is el tudjuk végezni ugyanezt megfelelő szerszámok segítségével?

 

Otthoni szerszámok

Rengeteg olyan apró kellemetlenség történhet a lakásban, amelyet bárki meg tud oldani, csak egy kis leleményesség és egy jól összeállított szerszámkészlet szükséges hozzá. A készletek remek spórolási lehetőséget jelenthetnek, hiszen egyben megtalálható bennük minden szerszám, amire szükségünk lehet az otthoni szereléshez. A szerszámkészletet hosszú távra vásároljuk, ezért érdemes megfontoltan dönteni, hogy melyiket válasszuk. A jó szerszámkészletben megtalálható minden hagyományos kéziszerszám, amelyeket egyenként is be lehet szerezni barkácsboltokból, de időt és energiát spórolhatunk, ha egy előre összeállított készletet vásárolunk meg.

Manapság nagy felhozatalból válogathatunk a több darabos szerszámkészletek közül, amelyek árban is kedvezőek. Ezek bármikor rendelkezésre állnak egy hirtelen adódó szerelési munka esetén is. Az előre elkészített szerszámkészletes dobozban mindennek külön helye van, jól átláthatóan tárolhatunk benne minden eszközt.

Legtöbb esetben az olyan népszerű szerszámokból találunk összeállított készletet, mint a csavarhúzó, a véső, a fogó, az imbuszkulcs, a villáskulcs és a dugókulcs. A legfontosabb szerszámok, amelyekre még szükség lehet otthon: a kalapács, a kombinált fogó, a csavarhúzó, amelyből érdemes több fajtát, vagy egy készletet vásárolni, továbbá a villáskulcs, amelyből szintén több méret kell pl. a vízcsapok szerelése miatt, az imbuszkulcsok, a tapétakés, a mérőszalag. Ne hiányozzon a szerszámos ládánkból a vízmérték, a ragasztószalag, valamint a ceruza sem.

 

A szerszámok tárolása

Kiemelten fontos a szerszámokat átláthatóan, rendszerezve tárolni. Hiszen, ha eluralkodik a káosz, minden munkafolyamatot megnehezít az eszközök keresése vagy hiánya. Egyes szerszámkészletek több száz darabból állnak, ezért elengedhetetlen a rendszerezettség. Az előre bedobozolt és rendszerezett szerszámkészletek lehetővé teszik, hogy mindent egy helyen tároljunk, és akár könnyen magunkkal vihessük, ha házon kívül van szükség szerelésre.

Természetesen a fenti variációknak számos különböző fajtája van a kezdő csomagoktól egészen a professzionális készletekig. Így mindenki kiválaszthatja a számára leginkább megfelelőt. Egy egyszemélyes háztartás számára, ahol alig akad szerelni való éppen ugyanúgy létezik tökéletes szerszámkészlet, mint egy ezermesternek, aki szabadidejében mindig szívesen bütyköl valamit a garázsban vagy a műhelyben. A készleteknek hála mindig mindennek meglesz a helye, így semmi nem fog elveszni vagy korrodálódni a következő használatig. Mindig lesz hova nyúlni, ha szerszámra van szükség.

A szilikonos tömítőanyagok azért terjedtek el széles körben, mert szilárd anyagokkal nem lehet olyan helyeken tömíteni vagy fugázni, ahol kisebb-nagyobb térfogatváltozás léphet fel. A problémás helyek közé sorolhatjuk például a különböző anyagok találkozási pontjait. Egy küszöb és egy járólap között folyamatos mozgás tapasztalható, amelyet vagy üresen hagyunk, vagy olyan rugalmas, de mégis masszív anyaggal töltünk fel, mint a szilikon.

A szilikon tömítők univerzálisan felhasználható anyagok, de az egyes típusok között a műszaki tulajdonságokban jelentős különbségek vannak. Ezeket a tömítőanyag kiválasztásánál figyelembe kell vennünk. A szilikon tartósan rugalmas, öregedésálló anyagból készült, ellenáll az időjárási hatásoknak (pl. UV-álló), hőmérsékletálló és jól tapad a legtöbb felületen.

 

A szilikonos tömítőanyagok típusai

Ahogy azt már említettük, a szilikon tömítő funkciót lát el. Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen helyiségben, és milyen céllal használjuk.

A szaniterszilikon az, amely kifejezetten fürdőszobákba vagy nedves, vizes helyeken ajánlott, hiszen a „szaniter” jelzésű szilikon penész- és gombagátló ecetes adalékanyagot tartalmaz.

A neutrális szilikon általában üveghez, fémhez vagy tükrökhöz ideális, hiszen a semleges tulajdonsága miatt például nem okoz korróziót a fém anyagokkal való érintkezés során. Az univerzális szilikon majdnem minden típusú – porózus vagy nem porózus – anyagoknál is alkalmazható: beton, tégla, fa, üveg, kerámia és a nem korrodálódó fémeknél egyaránt.

Említésre érdemes még a festhető szilikon, ami egy olyan fehér vagy átlátszó szilikon ragasztó, ami akril bázisú, így száradás után azonnal festhető. A kemencék, kályhák vagy kémények esetében is előfordulhatnak olyan hézagok, amikhez jól jöhet egy szilikon ragasztó – erre a célra lett kifejlesztve a hőálló szilikon.

 

Szilikonos munkák otthonunkban

A konyhai, és a fürdőszobai rések tömítése olyan feladat, amelyhez nem igazán éri meg szakembert hívni. Egy kis kézügyességgel és felkészüléssel mi magunk is meg tudunk küzdeni ezzel a kihívással. A vízszivárgás nagy károkat tud okozni a saját és szomszédaink otthonában, így érdemes nem halogatni ezt a munkát, vagy figyelmen kívül hagyni a tömíteni való réseket.

Szerencsére a legtöbb tömítőanyag egykomponensű, így nem kell a keveréssel, vagy az anyagok arányával bíbelődnünk.

A megfelelő szilikonanyag kiválasztása után állhatunk neki a munkálatoknak. Ha van régi, esetleg nem túl esztétikus tömítési rész, akkor először azt távolítsuk el. Óvatosan kaparjuk ki a résekből, ezután jöhet az építő jellegű munka.

• Tisztítsuk meg a felületet, majd hagyjuk megszáradni!
• Ragasszunk fel a védőszalagokat és gondosan takarjuk le a környező felületet! Ha a bőrünk érzékeny a vegyszerekre, vegyünk fel kesztyűt és így dolgozzunk tovább!
• A kinyomópisztollyal egyenletesen hordjuk fel a szilikont, akár kicsit nagyobb mennyiséget is felvihetünk a kitöltendő résbe, hogy biztosan megfelelő legyen a tömítés.
• A felesleges anyagot távolítsuk el, a betömött rést pedig simítsuk el, hogy egyenletes felületet kapjunk.
• Várjuk meg a száradást!
• Ha a rés túl nagy, lehetséges, hogy még egy réteg tömítőréteget kell felvinnünk. Ilyenkor a száradás után hordjuk fel a következő adag szilikont. Használhatunk műanyag tömítő csíkot is. Ez akkor indokolt, ha a felület nagy nedvességnek van kitéve, és biztosra akarunk menni a tömítést illetően.
• A szilikonanyag csomagolásán feltüntetett száradási időt mindenképpen várjuk meg, mielőtt más munkába fogunk a környezetében, vagy esetleg használni kezdjük a kádat vagy más frissen szilikonozott részt az otthonunkban.

A címben feltett kérdés egyre időszerűbb, ahogy közeledik az ünnep. Minden évben sok embernek okoz fejtörést, és tartogat komolyabb kihívást a megvásárolt fenyőfa talpba illesztése úgy, hogy az egyenesen álljon, és lehetőleg a legszebb „arcát” mutassa felénk.

Amikor a karácsonyra szánt fenyőfa megvásárlására indulunk, rendszerint már van elképzelésünk arról, hogy mekkora fát szeretnénk, és mennyi pénzt szánunk erre a projektre. Vannak hagyományaink, amikhez ragaszkodunk, de időnként változtatni szeretnénk. Akár kipróbálni egy másik fenyőfa típust, és venni egy igazán szép, nagy példányt, vagy éppen megelégedni egy szerényebb méretűvel, netán kicsit göcsörtössel.

 

Milyen fenyőt válasszunk?

Gondolnunk kell arra, hogy a kiválasztott fát bele kell majd faragnunk vagy faragtatnunk a meglévő talpba. Az rutinos vásárlók nem kockáztatnak, és eleve magukkal viszik a talpat. Végső soron az eladóval végeztetik el ezt a munkát. Ennek a módszernek több előnye is lehet. Egyrészt az „eladási kényszer” miatt az eladó szívesen elvégzi helyettünk a feladatot. Másrészt pedig sokkal profibb szerszámokkal – láncfűrésszel, szablyafűrésszel, jó minőségű fejszével – teszi azt, és nem utolsó sorban jóval rutinosabban, mint aki nem túl gyakran végzi ezt a műveletet.

Ebben az esetben az is időben kiderülhet, hogy a választott fenyőt – akár a mérete, akár a fajtája miatt – úgyszólván lehetetlen belefaragni a meglévő talpba. Ilyenkor inkább másik fát érdemes keresni.

A kis csőátmérőjű fém talpakba leginkább a vékonyabb törzsű lucfenyőt tudjuk jól belefaragni, ha méretben is megfelelőt választunk. Szükség esetén ennek a fenyőnek az alsó ágai könnyen eltávolíthatók, és a törzs alsó része is vékonyítható. Ami rossz hír, hogy abban az esetben, ha a törzs görbülettel indul, akkor azt szinte lehetetlen korrigálni. Az egész görbületet levágni pedig legtöbbször gazdaságtalan. Mindig nézzük meg tehát, hogy a fa töve egy irányba fut-e az egész felsőbb résszel, mert ha túl nagy az eltérés, akkor másik fát kell választanunk.

Az ezüstfenyő kisebb mérete ellenére rendszerint viszonylag vastag törzsű, és a talprésze is lényegesen vastagabb, mint mondjuk a lucfenyőé. A fém talpak ehhez a fajtához ritkán alkalmasak, mert a nagy csőátmérőjű változatnak már a tartórésze is olyan hatalmas, hogy elnyomja a kis termetű fát. Inkább alkalmasak ezekhez a műanyag talpak, amelyekbe rendszerint egy kis vizet is lehet tölteni, ami némileg meghosszabbítja a fa élettartamát.

Viszonylag vastag, illetve erősen kiszélesedő a normann fenyő törzse, ráadásul ez termetesebb is az ezüstfenyőnél. Egy könnyű műanyag talpban nagyon bizonytalanul állna.

 

A fenyőfa talpba faragása

Keressünk egyenes törzsű fát, olyat, amelynek az alja is egyenes, és nagyjából csomó és göcsmentes. Jó, ha az alsó 15-20 cm-en nincs ágcsonk és elágazás, mert így könnyebb lesz szép egyenesen faragnunk.

Ha már hazavittük a fenyőfát, a faragás megkezdése előtt mindenképp állítsuk fel függőlegesen, és kicsit távolabbról nézzük meg, hogyan is mutat a legjobban. A fenyő „lombja”, vagyis a tűlevelekkel teli ágai sem biztos, hogy egyenletesen nőttek, és előfordulhat az is, hogy valamelyik irányba pár fokot megdöntve szebben fog mutatni, mint teljesen függőlegesen. Ezt az állapotot pedig ügyes faragással biztosíthatjuk.

Sokan javasolják azt, hogy ha van lehetőségünk, akkor próbáljunk olyan megoldást találni, ahol a fa törzsét módunk van vízbe állítani. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben elterjedtek a mindenféle tálakkal és edényekkel kombinált talpak és tartók. A fa sokkal később kezd el száradni, ha van vízutánpótlás, és ez statikai szempontból is fontos lehet, mert a friss állapotban pontosan befaragott és beszorított fa bizony egy hét száradás után már korántsem állna olyan stabilan.

 

Szerszámok fenyőfa talpba faragáshoz

Ami a fenyőfa állítást illeti, nem túl sok szerszámra van hozzá szükség. Leginkább egy jó minőségű, éles baltára. Ha erdőből vagy faiskolából vesszük, ahol még az is lehetséges, hogy magunknak vághatjuk ki. Ebben az esetben azért egy láncfűrész, vagy favágó fűrész is jó, ha van nálunk. A kivágás után haza is kell szállítanunk a fát, jól jöhet pár gumipók és tetőcsomagtartó, amire felfogathatjuk és hazavihetjük fenyőnket.

Hazaérkezve jöhet a következő embert próbáló feladat, a talpba faragás. Ha előrelátóak voltunk, állítható, csavaros talpat vettünk, ha nem akkor mindenképp faragni kell.

Ehhez a művelethez ajánlunk szintén egy megfelelő kézi baltát, a gyorsabb haladáshoz dekopír fűrészt. A finomabb igazításokhoz kézi fűrészt is bevethetünk. Ha nem sikerült tökéletesen a faragás, és kicsit billeg a talpban, esetleg biztosra akarunk menni, ki is kötözhetjük a fenyőfánkat valami stabil ponthoz. Ez a plafonig érő, nagy fáknál kifejezetten jó biztonsági megoldás. Ha ezzel is megvagyunk és áll a fa, jöhet a díszítés.

Ehhez a kellemes eredmény érdekében egyszerűbb háztartási szerszámok (olló, csípőfogó stb.) jöhetnek jól, és persze az elhelyezendő díszek. A családi egység és a karácsonyi hangulat elmélyítése érdekében ezt már családunkkal érdemes elvégezni.

Környezetünk építésekor vagy szépítésekor sok esetben felmerülő feladat a rögzítés, amely akkor jó, ha tartós és erős. Előfordulnak olyan helyzetek is, amikor nem megoldható, hogy fúrjunk és csavarozzunk. Ilyenkor kerülnek a képbe a különböző ragasztó típusok, amelyek segítségével megoldhatjuk a vágyott kötéseket, kapcsolatokat stabilan és tartósan.

A ragasztás első pillantásra kihívásnak tűnhet, de valójában sokkal egyszerűbb, mint falat fúrni vagy csavaros kötéseket alkalmazni. A ragasztó típusok alapvető tulajdonságainak, felhasználásuk lehetőségeinek és működésük megismerésével az otthoni projektek szórakoztatóvá, könnyeddé válnak és ami a legfontosabb: gyorsan el is készülnek.

 

Az építési ragasztók

A polimer és hibrid alapú építési ragasztók használata gyors ütemben terjed. A speciális feladatokra kifejlesztett rugalmas ragasztók népszerűsége azért lehet egyre magasabb, mert ez a ragasztóanyag típus ellenáll a rezgéseknek és feszültségeknek, amelyet két különböző anyag eltérő tágulása vagy zsugorodása okozhat. A hibrid ragasztók így egyesítik a ragasztó és a tömítőanyag előnyös tulajdonságait.

Az építési ragasztók szintén rendelkeznek ilyen tulajdonságokkal. Kivételes kezdeti kötési szilárdság és magas végső ragasztóerő (350 kg/10 m²) jellemzi ezeket a ragasztó típusokat. Megszilárdulás után kiváló mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, festhetőek, UV-állóak, ellenállnak az időjárásnak és az öregedésnek, valamint a vegyszerek széles skálájának is. Helyettesíthetik a szegekkel és csavarokkal történő mechanikus rögzítést, és ideális megoldást jelenthetnek a nehezebb tárgyak ragasztásához.

 

A pillanatragasztó alkalmazása

A pillanatragasztók olyan egykomponensű ragasztók, amelyek a levegő nedvességével történő kémiai reakció révén azonnali kötést alakítanak ki a ragasztandó felületek között. A pillanatragasztók esetében “a kevesebb több” szabályt érdemes szem előtt tartani, mivel a felhordott ragasztó túlzott mennyisége vagy egyenetlen alkalmazása lelassítja a száradási időt és csökkenti a mechanikai szilárdságot.

 

A kétkomponensű epoxi ragasztók használata

A kétkomponensű epoxi ragasztó alkalmazása esetén mindkét komponens precíz adagolása létfontosságú a hatékony kötés és a réstömítés magas fokú szilárdsága érdekében. Az ilyen ragasztók alapanyaga az epoxigyanta, amellyel a szilárdító anyagok reakcióba lépnek; az első komponens a gyanta, a második pedig a szilárdító anyag. Általában a kétkomponensű epoxi ragasztók fecskendő formában kialakított csomagolása mindkét komponens rendkívül pontos adagolását lehetővé teszi.

 

A sokoldalú ragasztópisztoly

Akár fával dolgozunk, vagy csak kreatív kedvünkben vagyunk, érdemes tudni, hogy a ragasztópisztoly könnyedén használható kisebb javításokra, felújításra és egyéb kreatív munkákra is.

A ragasztópisztoly használata előtt mindig ellenőrizni kell, hogy nem rongálódott-e meg, például nincsenek-e rajta repedések vagy törések. Ellenőrizzük, hogy az elektromos kábel nincs elrepedve vagy megtörve. Ha korábban már volt használatban, gondoskodjunk róla, hogy a nyomófej meg legyen tisztítva az esetleges régi ragasztómaradványoktól. Lehetőleg mindig tisztítsuk ki a ragasztópisztolyt közvetlenül a használatát követően. Így szabad lesz az út az újonnan olvasztott ragasztónak. A tisztítás egy száraz ruhával lehetséges a legegyszerűbben, soha ne használjunk vizet a ragasztópisztolyon.

Akár üveget, fémet, műanyagot, bőrt vagy fát ragasztunk, fontos, hogy száraz és zsírmentes felületet használjunk, mert az olajos, sima felületeket nem könnyű összeragasztani. Ha üveggel dolgozunk, töröljük át alkohollal vagy üvegtisztítóval. Más anyagok esetén pedig használjunk vizet és szappant. Ha fával szeretnénk alkotni, enyhén meg kell csiszolni a ragasztandó felületet, majd meg is kell tisztítani. Ezután használjuk csak a ragasztót, majd nyomjuk össze jól a felületeket, amíg a ragasztó meg nem szárad. Nagyobb anyagok esetén előfordulhat, hogy az összenyomáshoz szorítóra lesz szükség, míg a kisebbek esetén egy befőttes gumi is megteszi. Hagyjuk száradni a megragasztott tárgyakat 24 órán át, hogy a ragasztó megfelelően megszilárduljon.

Az építés közben létrejövő, elkészülő felületeink kezelés és utógondozás nélkül legtöbbször nem elég simák és egyenletesek. Ezért lehet szükség a csiszolási munkafolyamatra, amelyhez a csiszolandó felület anyagához képest kell eszközt, csiszolóanyag típust választanunk.

Sokféle felület típus van, lehet beton, fa, kő, acél és más fémek. Szinte mindegyikhez van hozzá illő csiszolószerszám és az ahhoz tartozó korong, tárcsa vagy lap. Ebben a bejegyzésben ezekről mutatunk ízelítőt.

 

Csiszolóvásznak, csiszolópapírok

A kettő közötti alapvető különbség az, hogy a csiszolóvászon esetében egy nagyon erős textilalapra van felhordva a csiszoló felület, a csiszolópapírnál pedig egy papírkarton felületre. A csiszoló szemcsék mérete és sűrűsége határozza meg a felület finomságát, amelyet egy számadattal jelölnek. Ez a szám minél magasabb, annál finomabb a csiszolóeszköz felülete, mert annál kisebbek rajta a szemcsék. A durvább csiszoláshoz az alacsonyabb számmal ellátott vásznakat vagy papírokat válasszuk tehát, a finom csiszoláshoz pedig a magasabb számúakat.

A flexibilis (rugalmas) hordozójú csiszolóanyagok tehát papír vagy vászon alapokon korund vagy alumínium-oxid csiszolószemcsékkel készülnek, amelyek kiváló csiszoló teljesítményt nyújtanak a legtöbb acél, fém, nem vas fémek, illetve faanyagok esetében is.

A tekercsekben kapható papír vagy vászon hordozófelületű csiszolóanyagaink kiváló flexibilis tulajdonságokkal rendelkeznek. A tekercsek felhasználásának előnye, hogy könnyen, mindig a felhasználáshoz szükséges hosszméretben téphetőek el, nem töredeznek be a visszahajtáskor és használhatók mind a kézi, mind a gépi csiszolásban is.

 

Lamellás csiszolókorongok

A sarokcsiszoló gépbe fogható lamellás csiszolókorongok vagy más néven legyezőlapos korongok a hegesztési varratok, sorják lecsiszolására, felülettisztításra, rozsdátlanításra, festékek eltávolítására alkalmazhatók leginkább. A barna színű korongok alumínium-oxid szemcsés kivitelben acélhoz és fához, a kék színűek cirkónium szemcsés kivitelben pedig inox, rozsdamentes anyagokhoz a legideálisabbak.

A kerámia szemcsés lamellás csiszolókorongok extra élettartammal, megnövelt forgácsolási teljesítménnyel és élettartammal fémekhez, valamint inox, rozsdamentes anyagokhoz.

 

Drótkorongok, körkefék, fazékkefék

Ezek a csiszolóeszközök elsősorban fém- és fafelületek gyors tisztítására, sorjázására alkalmasak. A felülethez érdemes típust választani, az alapanyagát és az eltávolítandó réteg jellegét is figyelembe véve.

A csapos drótkorongok arra alkalmasak, hogy a sorját eltávolítsák forgácsolás után, rozsdás, vagy festékes felületekről. Hegesztési varratok tisztítására, a felületek érdesítésére, mattítására is használhatóak kézi, állványos és CNC géppel is.

Fához és más puhább anyagokhoz puhább, lágyabb anyagú keféket vagy korongokat kell választanunk. A kefe szálai fém helyett lehetnek akár valamilyen erős műanyagból vagy rézből is.

Az asztali körfűrész

A gépi szerszámok között hagyományosnak mondható körfűrész gépek általában hosszanti-, kereszt- és ferdevágások végzésére a legalkalmasabbak. Egyenesen vágni ugyan más fűrészgépekkel is lehetséges, ám a pontos leszabási munkákhoz az asztali körfűrészgép felel meg leginkább.

A sebesen forgó fűrésztárcsa ugyanis nem teszi lehetővé a vágás vonalának jelentős elhajlását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezzel a géppel nem lehet ferdén vagy görbén vágni, de az egyenestől való eltérés ezzel a szerszámgéppel a legcsekélyebb mértékű még szabadon vezetve is. Ennek oka többnyire az, hogy a gép fokozatos előtolása közben apró oldalra feszülések is előfordulnak, és a fogak máris nem a kijelölt nyomvonalon haladva forgácsolják az anyagot, hanem attól kissé eltérülve. Amint észrevesszük a tárcsa eltévelyedését, némi ellentartással vághatunk tovább, de ilyenkor lesz enyhén hullámos az ilyen vágás éle. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy egyenes vágásokhoz mindenképpen meg kell vezetnünk a fűrészgépet.

A pontosabb munkavégzést igényesen kivitelezett felfüggesztések, szögbeállítók és állítható oldalvezető sín segíti. Mivel a megmunkálandó anyagok köre is bővült, a körfűrészgépekre felfogható fűrésztárcsák választéka is egyre szaporodik, s ezek cseréjét is igyekszik minden gyártó megkönnyíteni, egyszerűbbé tenni.

 

Az akkus körfűrész

Ennek a típusnak az asztali fűrészhez képest kétségbevonhatatlan előnye, hogy hordozható.

A vágás mértéke a használt körfűrész-laptól függ. Munka előtt mindig győződj meg róla, hogy az éppen megmunkálni szándékozott anyaghoz megfelelő fűrészlapot használod. Ne feledd, hogy nem mindegyik körfűrésszel vághatsz betont. Olvasd el a használati útmutatót, és győződj meg róla, hogy az adott gép milyen anyagok vágásához felel meg.

A körfűrész mérete függ a fűrészlap méretétől, és ami fontos ezzel kapcsolatban: sajnos nem tudjuk azt megcsinálni, hogy veszünk egy körfűrészt, amihez majd cserélgetjük a különböző méretű fűrészlapokat, ugyanis ezek úgy vannak tervezve, hogy egy adott mérettel kompatibilisek.

A standard méret a 160 mm-es körfűrészlappal ellátott körfűrész, így érdemes megfontolni egy ilyen szerszámgép vásárlását. Itt a szabály az, hogy minél nagyobb a fűrészlap, annál vastagabb vágásokat tudunk ejteni az anyagban. A viszonylag kevés foggal rendelkező fűrészlapok gyors, de egyenetlenebb vágást eredményeznek, míg azok a fűrészlapok, amelyeknek több, de kicsi foga van, lassabban, de pontosabban vágnak.

 

A gérvágógép

Ha ferdeszögű illesztéket szeretnénk két munkadarab között kialakítani, gérvágógépre lesz szükségünk.

A fűrészek csoportjába tartozó gérvágógépek kifejezetten azzal a céllal készültek, hogy speciális szögvágásra legyenek alkalmasak. Legtöbbször milliméterre pontosan kell vágni ahhoz, hogy két fadarab tökéletesen illeszkedjen egymáshoz. Ezt pedig nem lehet egykönnyen megoldani sarokcsiszolóval vagy éppen dekopírfűrésszel.

Az asztali gérvágó, vagy másik nevén kézi gérvágó a legkedvezőbb árú és egyben legegyszerűbb típus, hiszen itt semmiféle elektronikai meghajtás nincsen, teljes mértékben manuális. A szerkezet lényege, hogy van egy fröccsöntött műanyagból és alumíniumból készült gérvágó test, amin tudjuk beállítani a kívánt vágási szögeket és a vágási magasságot. Ebbe a talapzatba van beépítve egy fűrészlap, amit idővel, fokozott kopás esetén könnyedén lehet kicserélni.

A barkácsolásban gérvágó fűrész alatt általában az elektromos gérvágót értik. Az elektromos gérvágó működési elve tulajdonképpen ugyanaz, mint a manuális társának. Két fő egysége a gérvágó állvány és gérvágó körfűrész. Az elektromos meghajtás mellett a fő különbség az, hogy itt körfűrész gondoskodik a vágásról és nem fűrészlap.

A kombinált gérvágó fűrészek a kategória legfelsőbb, legdrágább részébe tartoznak. Ezek olyan többfunkciós gépek, amik néhány másodperc alatt gérvágó fűrészből asztali körfűrésszé alakíthatóak. Ez nemcsak faipari munkákban jártas barkácsolóknak lehet előny, hanem olyan műhelyekben is jó szolgálatot tehet, ahol nincsen túl sok hely különböző eszközök tárolásához. Ráadásul az biztos, hogy egy asztali körfűrészt mégiscsak többször használunk, mint egy gérvágót.

Habár a sarokcsiszoló kifejezésből arra gondolhatnánk, hogy egy speciális célszerszámról van szó, valójában kifejezetten sokoldalú eszközről beszélhetünk – a meglepő pedig az, hogy pont sarkok csiszolására a legkevésbé alkalmas.

A sarokcsiszolók már csak azért is számítanak megkerülhetetlen eszközöknek, mert számos kiegészítő tartozékuknak köszönhetően rengeteg feladat elvégzésére alkalmasak. Bármilyen kicsi sarokcsiszoló – a megfelelő kiegészítőkkel felszerelve – alkalmas lehet vágási, csiszolási, polírozási vagy akár tisztítási feladatokra is.

A sarokcsiszolók legfontosabb alkatrésze a sarokcsiszoló korong. Számos különböző anyaghoz gyártanak specifikus kiegészítőket: létezik sarokcsiszoló korong fához, fémhez, műanyaghoz, kerámiához, térkőhöz, vashoz, és betonhoz is. Amennyiben tudjuk már, hogy milyen anyagot szeretnénk vágni, nem kell semmi mást tenni, csak a célunkhoz megfelelő korongot kiválasztani.

 

Miért sarokcsiszoló a neve?

Itt van tehát ez a gép, amivel lehet vágni, darabolni és csiszolni, akár durvább, akár finomabb felületeket is. Mivel azonban egy vékonyabb-vastagabb kör alakú tárcsa az a része, amely dolgozik, így (belső) sarkokat nem igazán lehet velük csiszolni.

Akkor miért ez a neve? Az elnevezéssel az első csiszolókorongos gépektől (az ún. egyenescsiszolóktól) próbálták megkülönböztetni a sarokcsiszolókat. Amíg az előbbieknél a hajtómotor és a szerszám tengelye egybeesik, úgy a sarokcsiszolónál a munkatárcsa 90°-os szöget (azaz sarkot) zár be a motor tengelyével. A magyar sarokcsiszoló kifejezés a német “winkelschleifer” szóból eredeztethető, mint sok más munkával, építőipari tevékenységgel kapcsolatos kifejezésünk.

 

Miért nevezzük flexnek, és a vele végzett tevékenységet flexelésnek?

Magyarországon az első ismert sarokcsiszoló gyártó cég az észak-vesztfáliai Flex nevű német cég volt. Régebben, amikor a piac egy adott ágát tulajdonképpen uralta egy vállalat, gyakran azonosították a gyártó termékét annak a márkájával. Ilyen például a Stihl, sokan hívják a mai napig az összes létező láncfűrészt csak simán Stihl-fűrésznek, vagy akár a Rotring, ami az összes vékony grafitheggyel tölthető ceruza szinonimájaként rotring ceruzaként terjedt el a köztudatban.

Így lett a Flex sarokcsiszolóból is csak simán: flex. Bár azóta több márkanév alatt is léteznek már sarokcsiszoló gépek, a köznyelvben megragadt ez a kifejezés.

 

A sarokcsiszoló használata

A sarokcsiszoló helyes tartása nincsen pontosan meghatározva, de azért van pár alapszabály, amit fontos tudni. A sarokcsiszolóhoz például tartozik egy védőburkolat, amit sajnos sokan leszednek róla, és anélkül vágnak vele. Pedig nyilván nem véletlenül került fel rá, védelmi célokat szolgál. Ne kövessük a rossz példát, hagyjuk rajta a védőburkolatot!

Fontos még, hogy a munkadarabot, ha a vágás során bármilyen irányba elmozdulhatna, inkább rögzítsük szakszerűen és stabilan, fogjuk satuba!

Másik komoly hiba, amit már a gyakorlottabb barkácsolók szoktak elkövetni, hogy egy kézzel fogják a flexet. Pedig ebben az esetben is, mint a védőburkolatnál, a fogantyú sem dísznek lett odatéve. Balkezesek esetében ráadásul ez a fogantyú 1-2 perc alatt átszerelhető a megfelelő oldalra, ez sem lehet kifogás.

Mindezek mellett a védőszemüveg használata is rendkívül fontos, mert a vágás során bármikor felperdülhet egy forgács, szilánk vagy egyéb darabka, amely megfelelő védelem nélkül károsíthatja a szemünk épségét.

Használat közben kerüljük a túlzottan nagy erőkifejtést, hiszen ezzel nemcsak a korong kopásának mértéke nőhet meg, de túlterhelhetjük a gépet is, ha túlságosan masszív anyagon dolgozunk. A sarokcsiszolót tartsuk könnyedén, de határozottan, a gép súlyának megfelelő előretolási erőt fejtsünk ki. Amennyiben fontos a lehető legpontosabb vágás, akkor fogjuk be egy állványba. Ezzel jelentősen eredményesebbek lehetünk és megkönnyítjük a saját dolgunkat.

 

Speciális szerelékek sarokcsiszoló szerszámra

Számos sarokcsiszoló adapter elérhető már, így akár láncfűrésszé is alakíthatjuk sarokcsiszolónkat, de például körvágót és lyukfúrót is tudunk rá csatlakoztatni. Ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy eltávolítjuk a korongot és a két befogató gyűrűt, ezek helyére pedig becsavarjuk a speciális adaptert, végül pedig már fel is tehetjük a szerszámra a körvágót vagy a lyukfúrót. Még speciális szerszám sem fog kelleni hozzá.

A legtöbb ember magától értetődőnek veszi, hogy a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, a kezünkkel tapintunk, érezzük az illatokat és az ízeket is. Ha ezek a „képességeink” sérülnek meg vagy akár el is veszítjük őket, akkor azt nagyon megszenvedjük, hiszen ezeket lehetetlen pótolni.

Persze az érzékszerveink hiányát akkor érzékelhetnénk, amikor már elveszítettük őket. Ennek az állapotnak a létrejöttét mindenáron meg kell előznünk, meg kell akadályoznunk. Erre szolgálnak a különböző védelmi eszközök, amelyek az élet több területén is létfontosságúak lehetnek.

Munkavégzés közben is érhetnek minket olyan hirtelen fellépő behatások, amelyek károsíthatják az érzékszerveinket. Kifejezetten káros az is, amikor tartósan behatás ér minket, és védelem nélkül kell szembenézünk a problémával. Munka közben sokszor nem is tűnnek veszélyesnek a különböző helyzetek, szituációk vagy állapotok. A negatív hatásukat csak később fogjuk érezni. Ezek kivédésére alkalmasak a munkavédelmi eszközök.

 

A legfontosabb munkavédelmi eszközök

Az alapvető védelmi képességeket szolgáló termékek, amelyek mindig jó, ha nálunk (rajtunk) vannak munkavégzés közben, hiszen ki tudja, hogy mikor lehet szükségünk valamelyikre:

• munkavédelmi sisak
• munkavédelmi cipő vagy bakancs
• láthatósági és munkavédelmi ruházat
• védőszemüveg
• légzésvédő maszk (félálarc, esetleg teljesálarc is szükséges lehet bizonyos esetekben)
• füldugó vagy fültok (a zaj mértékétől függően)
• munkavédelmi kesztyű (munkavégzés típusától függően többféle kivitel lehetséges)

 

Munkavédelmi sisak

Minden olyan munkaterületen és munkakörben védősisakot kell használni, ahol a fej sérülésit okozó veszélyforrások vannak, bármilyen formában.

• Ipari körülmények között elsősorban a leeső tárgyak, beütődések, horzsolások okozhatnak mechanikai sérüléseket a fejen.
• Magas hőmérsékleten és fröccsenő fémolvadékok esetén számolni kell a fejbőr égési sérüléseivel.
• Alacsony hőmérsékleten a védősisakhoz jól illeszkedő, kiegészítő hőszigetelő védelmet kell biztosítani a megfázás elkerülésének érdekében.
• Elektromos környezetben végzett munkáknál elektromosan jól szigetelő védősisakot kell használni, ami megvédi a fejet az esetlegesen bekövetkező áramütéstől és az ívhúzáskor keletkező magas hőmérséklettől. Ez utóbbi külön vizsgálatot igényel.

Munkavédelmi sisakok alkalmazása a legjellemzőbb foglalkozásoknál

Általános ipari használatra a jelölések nélküli, csak az alapkövetelményeknek megfelelő munkavédelmi sisakok használhatóak.

Építőiparban általános felhasználású védősisakot kell használni, kivéve, ha a dolgozók télen is foglalkoztatva vannak. Ebben az esetben „-20ºC” jelölésű munkavédelmi sisakot kell használni. A talaj szintje alatt végzett munkáknál (árokásás, gödörben végzett munka) minden esetben az ”LD” jelölésű védősisakok használatát kell előírni.

Melegüzemi munkavégzéskor minden esetben a „150ºC” jelölésű munkavédelmi sisakot kell választani. Amennyiben a sugárzó hő mellett fröccsenő olvadékok veszélye is fennáll, akkor az „MM” jelölésű munkavédelmi sisakok használata javasolt.

Feszültség alatti munkavégzés (FAM) esetén, távvezetékeken, trafóházakban, kapcsolószekrényekben végzett munkáknál a „440 Vac” vagy az „1000V” jelölésű munkavédelmi sisakot kell használni.

 

Munkavédelmi cipő vagy bakancs

Rendkívül fontos, hogy a megfelelő munkavédelmi lábbelit válasszuk. Biztonságos és kényelmes cipő vagy bakancs nélkül a láb ki van téve a legkülönfélébb baleseteknek és ez veszélyezteti a biztonságos munkavégzést. Az egész napos viselésre és nagy igénybevételre tervezett cipők és bakancsok a megfelelő védelem mellett a legnagyobb kényelmet is biztosítják.

Ha az a kérdés, hogy cipőt vagy bakancsot válasszunk, akkor a legfontosabb szempont az egyéni kényelem, hiszen sok időt töltünk ezekben a lábbelikben. Vannak, akik a bakancsokat szeretik. Ez a megoldás nagyobb biztonságérzetet ad, mert stabilabb tartást biztosít a bokának. Egy irodai dolgozó viszont sokkal jobban érezheti magát egy jobban szellőző félcipőben.

Munkavédelmi lábbeli típusok és használati területeik

Minden olyan ipari területen, ahol a leeső tárgyak sérülést okozhatnak orrmerevítős cipőt vagy bakancsot használjunk. Ilyenek a gépgyártás, az autógyártás, a logisztika, a szállítmányozás, a gyógyszergyártás, a húsipar, az élelmiszeripar, a tejipar és a mezőgazdaság bármely területe.

Talpátszúrás elleni védelemmel ellátott munkavédelmi lábbelit használunk az építőiparban, a bányászatban, az erdőgazdaságban, a fakitermelésnél, az olajiparban és a vegyiparban.

Hőhatás és kontakt hő elleni munkavédelmi cipőt használunk a vas- és acélgyártás, az öntödék, a kemencék, a hegesztés és az aszfaltozás területén, közelében.

Hideg elleni munkavédelmi cipőt használunk télen minden külső munkaterületen, erdőgazdaságban, mezőgazdaságban, építőiparban, logisztika, szállítmányozás, olajipar, hűtőházak területén.

Veszélyes anyagok elleni munkavédelmi lábbelit használunk a következő esetekben: olajipar, vegyipar, gyógyszergyártás.

Statikus feltöltődés elleni munkavédelmi cipőt használjunk minden olyan területen, ahol a robbanás veszélye fennáll. Ilyenek az olajipar, a vegyipar, a gyógyszergyártás és a veszélyes áruk szállítása.

Természetesen léteznek olyan megoldások, ahol a munkavédelmi bakancs több kritériumnak is meg tud felelni egyszerre. Figyeljük a jelöléseket a kiválasztott lábbelin, ha bizonytalanok vagyunk a választásban, kérjük szakértő segítségét.

 

Munkavédelmi és láthatósági ruházat

Sokaknak ismerős lehet, amikor a téli szürkületben vagy az esti sötétségben hirtelen megjelenik egy gyalogos vagy biciklis az út szélén, többnyire sötét ruhában, tulajdonképpen láthatatlanul. A láthatóság fontosságára manapság már a rendőrség is külön felhívja a közlekedők figyelmét.

A munkavédelemben is egyre több megoldást találhatunk a láthatóságra. Eszünkbe juthatnak a fejlámpák, a rúd- és elemlámpák, amely eszközök használatával láthatóvá tehetjük magunkat. Ezek mellett egyre népszerűbbek a láthatósági ruházatok is, amelyeknek talán a mellény változata lehet a legismertebb.

A kínálat azonban igazán sokrétű. Ma már megtalálhatjuk a fényvisszaverő anyagból készült felületeket a munkaruhákon, a télikabátokon és az esőruházaton is. Az igazán jó hír pedig, hogy a többségük már formatervezett formában készül, így a mindennapokban is kellemes és kényelmes viseletnek bizonyulnak. Nem kell stílustalan munkásembernek éreznünk magunkat, ha magunkra öltünk egy munkavédelmi ruházatot.

 

Védőszemüveg

A szem sérülésével járó munkahelyi balesetek az összes bekövetkező munkabaleset mintegy 20%-át teszik ki. Ezek lehetnek mechanikai, vegyi anyag, sugárzás vagy hő által okozott sérülések. A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható védőszemüvegek az utóbbi években jelentős újításon mentek keresztül a design, és az anyagminőség tekintetében is. Emiatt a védőszemüvegek egyes típusai nem is különböztethetőek meg a sportszemüvegektől.

Szemünk védelme a különböző ártalmak ellen

Mechanikai ártalmak: idegen testek, amelyek formájuk, nagyságuk és becsapódásuk sebességétől függően okozhatnak különböző mértékű károsodást.

Vegyi ártalmak: savak, lúgok, gőzök, gázok és ködök, melyek még kis mennyiségben is maradandó sebeket, égéseket idézhetnek elő a szaruhártyán.

Sugár ártalmak: erős fényhatások, ibolyántúli (UV)-, infravörös (IR)- és lézersugárzás.

Hőártalmak: magas hőforrás közelsége, forró fröccsenő anyagok.

 

Légzésvédő maszk

A világjárvány teljesen felforgatta az arcmaszkok piacát, hiszen azokat a porvédő maszkokat, amelyeket korábban bizonyos munkakörökben munkavédelmi céllal hordtak az emberek, 2020-ban mindenki viselni kezdte, már csak azért is, mert azt központilag előírták a számukra a legtöbb országban.

Az aeroszolok és a finompor-részecskék a munkakörnyezet legveszélyesebb egészségügyi kockázatai közé tartoznak, mivel láthatatlanok. A részecskeszűrő félálarcok védelmet nyújtanak az ilyen veszélyekkel szemben – három védelmi osztályra felosztva: FFP1, FFP2 és FFP3.

A veszélyes részecskék karcinogének vagy radioaktívak lehetnek, mások hosszú évtizedekre károsítják a szervezet légzőrendszerét, valamint tartós és súlyos betegségek kialakulásához vezethetnek. A legjobb esetben a dolgozók csak kellemetlen szagoknak vannak kitéve. A légzésvédő álarcok munka során védelmet nyújtanak a vizes és olajos aeroszolok, a füst és a finom por három különböző kategóriába sorolt csoportjaival szemben, védelmi funkcióikat pedig az európai EN 149 szabvány szabályozza.

Az FFP1, az FFP2 és az FFP3 védelmi osztályok a teljes szivárgástól és a részecskék méretétől függően – 0,6 μm-es méretig – légzésvédelmet biztosítanak a különböző szennyezőanyag-koncentrációkkal szemben. A teljes szivárgást a szűrőjáratok, valamint az arcon és az orrnál lévő tömítetlenség okozza, amelyet az ember anatómiai jellemzőinek figyelembevételével kifejlesztett speciális légzésvédő álarcok a lehető legalacsonyabbra csökkentenek. Az innovatív szűrőtechnológiának köszönhetően a légzési ellenállás alacsony marad, és a szűrőbe szorult részecskék a légzést a légzésvédő álarc többszöri felhasználása esetén sem akadályozzák.

 

Füldugó vagy fültok

A zajexpozícióhoz kötődő hallásvesztés az egyik leggyakoribb foglalkozási megbetegedés az egész világon, amely a foglalkozási megbetegedések közel egyharmadát teszi ki. Ezek a zavarok olyan tartós hatásokat eredményezhetnek, mint a stressz, a fáradtság és az elszigetelődés, ami jelentősen növeli a más tényezők által előidézett munkahelyi balesetek kockázatát.

A megfelelő hallásvédő eszköz kiválasztása:

• A zaj természetének azonosítása: állandó, váltakozó, szakaszos, impulzív
• A zaj meghatározása munkaposztonként: intenzitás (dB) és magasság (Hz)
• Expozíciós idő meghatározása
• A szükséges zajcsökkentés mértékének meghatározása az elviselhető zajszint eléréséhez

A munkahelyi hangos zaj halláskárosodást okozhat, mely általában fokozatosan történik, ezáltal a dolgozó csak akkor észleli, amikor már állandó hallásvesztés alakult ki. A hallás – a fokozatos károsodáson kívül – hirtelen, rendkívül hangos zajoktól (csúcshangoktól) is károsodhat.

A hallásvédelem érdekében választhatunk fülvédőt, fültokot vagy akár füldugókat is, amelyek különböző csillapítási értékekkel rendelkeznek. Így minden munkakörülményre kiválasztható a legideálisabb megoldás, amely a továbbiakban már kellő védelemmel látja el a munkavállalókat.

 

Munkavédelmi kesztyű

A kéz az egyik leggyakrabban veszélyeztetett testrész, mivel a különféle munkafolyamatok és technológiák során elkerülhetetlen a használata. A kézvédő eszközök közé az egyujjas, a két- és a háromujjas kesztyűk, valamint az ötujjas kesz­tyűk, a tenyér-, a kar- és az alkarvédők, a csuklószorítók, az érmelegítők, valamint az ujj-, a vállvédők tartoznak.

A védőkesztyűk kiválasztásánál követendő szempontok:

• a veszély és ártalom típusa és mértéke, különös tekintettel azok egyidejű jelenlétére,
• a kézben tartott tárgy(ak) formája és mérete esetleg anyaga, felülete (nedves, száraz, ér­des, sima, hideg vagy meleg)
• a munkavégzés közben tett mozdulatok jellege (kifinomult vagy durvább fogások)
• a környezet hatásai

A munkavégzéshez igazodó, szükséges mértékű érzékelést minden kézvédő eszköznek le­hetővé kell tenni, mivel a tárgyak biztonságos megfogásáról történő meggyőződés hiánya balesetet okozhat. Ezért a munkához mindig megfelelő minőségű, formájú és méretű védőkesztyűt kell hasz­nálni. A varrások, ragasztások folyamatosságát, az alkatrészek stabilitását, a fémrészek rozs­damentességét és épségét használat előtt ellenőrizni kell.

Az egy darabból készített védőeszközt soha nem szabad megtoldani. Tisztításnál, ápolásnál követni kell a gyártó útmutatásait.

A legjellemzőbb veszélyek és ártalmak, amelyek ellen védőkesztyűt alkalmazunk:

• mechanikai hatások, ezen belül a szúró, vágó, dör­zsölő és koptató hatás,
• különféle vegyi hatások, így a savak, lúgok, maró anyagok, zsírok, olajok, szerves oldószerek, alkoholok, mérgek,
• továbbá a szélsőséges hőhatások sugárzó és kontakt formában,
• a rezgések,
• a villamos jelenségek köréből az áramütés veszélye, az ívhatás, a sztatikus feltöltődés,
• valamint a biológiai tényezők.

Az áramfejlesztő létjogosultsága

Napjainkban úgy éljük az életünket, hogy elképzelhetetlenek a mindennapjaink elektromos áram és annak folyamatos használata nélkül. Egy átlagos háztartásban is többféle gép, a világítás, esetenként a lakótér fűtése és természetesen akár a hűtése is olyan kényelmi megoldások, amelyek használata az elektromos áramhoz kötött. Az elektromos energia jelenléte egyszerűen létkérdéssé vált, hiszen az életünk ma már elképzelhetetlen elektromos eszközök nélkül.

Mit tehetünk akkor, ha nem áll rendelkezésünkre vagy az áthidalandó távolságok miatt nem elérhető az elektromos áram vezetékes, hálózati rendszerben?

A hordozható áramfejlesztők megoldást jelenthetnek a problémára. A kisebb teljesítményű generátorok bármilyen kültéri tevékenységet megkönnyítenek, legyen szó akár sátrazásról, egy kerti partiról vagy akár egy kisebb hajón töltött nyaralásról. Komolyabb feladatokhoz azonban már komolyabb, nagyobb teljesítményű gépekre van szükség.

 

Milyen áramfejlesztőt válasszunk?

Az első és legfontosabb mérlegelési szempont a teljesítmény. Érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen gépek működtetéséhez van szükségünk az áramfejlesztőre és hogy azoknak mekkora a feszültség igényük. Ha ezeknek az információknak a birtokában válogatunk a lehetőségek közül, akkor máris egy lépéssel közelebb is kerültünk az ideális modellhez.

A hordozható áramfejlesztők teljesítménye nagyjából 10-14 kW-ig terjed, ez már bőven képes fedezni egy kisebb háztartás energiaigényeit, de ha nem akarunk egyszerre mikrohullámú sütőt és porszívót használni, ennek a teljesítménynek a töredéke is elég lehet. Mivel az elektromos eszközök áramfelvétele között igen nagy eltérések lehetnek, azt az aranyszabályt mindenképp tartsuk szem előtt, hogy az áramfejlesztő teljesítménye az üzemeltetni kívánt eszközök összteljesítményénél legalább 20-30 százalékkal legyen magasabb.

Ha a fogyasztó nagy indítóáramot igényel, lehetőleg két-háromszorosa legyen az áramfejlesztő teljesítménye a fogyasztó teljesítményének. Nagy indítóáramot általában a villanymotoros fogyasztók veszik fel (pl. szivattyúk, kompresszorok, betonkeverők, vakológépek, ventilátorok stb.).

A terhelt állapotban induló, rövidre zárt forgórészű aszinkronmotor indítóárama akár hat-nyolcszorosa is lehet a névleges áramának. Mivel az áramfejlesztők elviselik a rövid ideig tartó túlterheléseket, nem szükséges a hat-nyolcszoros túlméretezés, de benzinmotoros meghajtású gépnél legalább háromszorosa legyen az áramfejlesztő teljesítménye az aszinkron motoros fogyasztónak. Jelentős a bekapcsolási áramlökése a szünetmentes tápegységeknek is, ezért a problémamentes áramfejlesztő-szünetmentes tápegység együttműködés érdekében két-háromszoros mértékben méretezzük túl az áramfejlesztőt.

Fontos kérdés továbbá, hogy zárt vagy nyílt térben kerül elhelyezésre majd az aggregátor – a benzin vagy dízel meghajtású áramfejlesztők zárt térben is használhatók, ezzel szemben a gázüzemű aggregátort csak nyílt térben szabad használni. Persze bármilyen kivitelről is legyen szó, a szellőztetésről mindenképp gondoskodni kell.

 

A benzinmotoros áramfejlesztő használata

Motorolaj a motorba

Az adott áramfejlesztő motorjába töltendő motorolaj szükséges mennyisége minden esetben benne van a kezelési útmutatóban. Az olajszintet minden egyes használat előtt újra ellenőrizni kell.

Fontos előírás, hogy a különböző motorolaj típusokat ne keverjük egymással. A megmaradt motorolajat csak akkor egészítsük ki újjal, ha az azonos gyártmányú és típusú.

Benzin az üzemanyagtankba

Az áramfejlesztő üzemanyagtankjába 98-as vagy 100-as ólommentes benzint szükséges tölteni. Mivel az áramfejlesztő generátor motorja négyütemű, a keverék benzin nem jó bele. Használat előtt mindig győződjünk meg róla, hogy a benzincsap a ’nyitva’ állásban van-e

Az áramfejlesztő indítása

Indításkor ne legyen terhelés alatt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy indításkor ne kössünk az áramfejlesztő kivezetéseire fogyasztót vagy az áramfejlesztő generátorának kapcsolóját (ami egyben a biztosítéka is) kapcsoljuk le.

A szívatót rá kell tennünk. Ha nincs az áramfejlesztő akkumulátoros indítással ellátva, akkor berántással kell elindítanunk. Ha beindult, akkor úgy 5-10 mp múlva már visszatolhatjuk a szívatót. Ezután hagyni kell bemelegedni az áramfejlesztőt, ez olyan 1-2 percet vesz igénybe. A fogyasztó(ka)t ekkor már rá lehet kapcsolni.